Nekem...

... az első Bécsben töltött nap jut eszembe erről a történetről, érzem az illatot! :)

A legfinomabb őszi-téli finomság 10 perc alatt, pofonegyszerűen.

Réges-régi emlék tört elő bennem, mikor ezt a csemegét késztettem.

Valami nagyon-nagyon távolból felrémlett egy öreg, de patyolattiszta konyha, Zsuzsika néni apró alakja, hófehér keze, és  egy édesen fahéjas  illat, ami ilyenkor átjárta a konyhát.

Aztán előjött valami furcsa, szabadsággal, rácsodálkozással vegyes érzés, amikor egy német kisvárosban sétálva megcsapott ez az édes illat, mikor életemben először külföldön járva fázósan, de annál boldogabban róttam az utcát, számomra szokatlan házak, kirakatok, emberek, fények, illatok között.

Nekem ez az őszi és téli otthon, a kicsit didergős séták illata és íze.

---

Abbahagyhatatlan csemege, melyet egyszerű elkészíteni, és akár ajándéknak is kiváló.

Hozzávalók

10 dkg dióbél (törökmogyoró, tökmag, napraforgómag, mandula)

1,5 evőkanál kristálycukor

0,5 kávéskanálnyi fahéj (de készülhet mézeskalács fűszerrel is)

1-2 evőkanál víz

 

Első lépésben megpirítom a diót teflon serpenyőben (kis gázlángon).

Ha többféle magvat akarunk készíteni, fajtánként külön pirítsuk, karamellizáljuk, mert méretüknél, összetételüknél fogva másként viselkednek, és lehet, hogy valami már ég, mire a másik mag megpirul.

Nagyon fontos lépés, hogy a pörkölődött héjat eltávolítsuk, ez megégne később. A diót konyharuhába teszem, óvatosan megdörzsölöm. A héj leválik, ezt ki lehet fújni a dióbél mellől, de ha nem túl sok diónk van, gyorsan kikapkodom a  tiszta dióbelet.

Ezután teflon serpenyőbe teszem a cukrot, fűszereket és a vizet is (azonnal), erre ráborítom a diót, és gyorsan összekeverem. (Itt is ajánlatos a kis láng).

Nagyon hamar elpárolog a víz (kb. 1 perc), és finom karamellréteg jelenik meg a magokon, úgyhogy gyorsan kell dolgozni, kevergetni, nehogy megégjenek. Mikor a karamell megjelenik a dión, lehet is kivenni.

Ekkor nagy lapos tányérra hűlésig kiterítem.

Érdemes egyszerre kisebb adagokat készíteni, és inkább többszörre elkészíteni a nagyobb mennyiséget. Nekem az jött be, hogy max. annyit készítek egyszerre, ami kényelmesen belefér a serpenyőben egy rétegben: így nem tapadnak össze, könnyebb kevergetni is.
Köszönöm a történetet és a receptet, kedves Anikó!
Kép: illusztráció az Internetről