2009. december 31., csütörtök

Meglepetés...


...
Gondolkodtam egy kicsit, valami érdekeset kellene csinálni...
Arra jutottam, hogy csinálok egy kis meglepetéscsomagot és kisorsolom...
a csomag tartalma még titkos (még előttem is :) )
Lesz benne anyag, szalag..., valami pici ajándék...
A játékhoz semmit nem kell teljesíteni, csak hagyjatok kommentet, ha valaki szeretne kedveskedni, leírhatja a kedvenc verssorát, örömmel veszem, de ez nem feltétele a játéknak!
Sorsolás: Január 14-én.
Játszatok velem! :)

2009. december 30., szerda

Manipulálás...


... helyett tájékoztatás..., többre mennénk vele, olyan kavarodás van és annyi betegség..., én annak idején elvégeztem a "homeopátia laikusoknak" nevű tanfolyamot, de rengeteget kellene még tanulnom. Hiszem, hogy nem szabad senki lelkiismeretébe belemásznunk, hiszen a szabad akarat ajándékát mindannyian megkaptuk... :)
Ezt az oldalt azért ajánlom figyelmetekbe, hátha találtok benne hasznos dolgot.
Mindenkinek jó egészséget! :)
http://www.homeopata.hu/bemutatasa.php

2009. december 28., hétfő

Készen...


... lett, van benne hiba bőven...
Mivel mindjárt indulunk, már nincs idő fényképezni, ezért - szokásomhoz híven - beszkenneltem... :)

2009. december 27., vasárnap

Most...



... készül..., anyunak ajándékozom holnap, remélem, tetszik majd neki... :)
Fotó: Nóra

Egy...





... csodálatos baba és egy mesebeli blog...
http://pudra-studio.blogspot.com/2009/12/laukimas.html

2009. december 24., csütörtök

Nyugalom...

...

2009. december 23., szerda

Nagycsilitől...


... kaptam egy kedves blogdíjat, köszönöm! :)
Írjak 7 dolgot magamról és küldjem el 7 másik blogtársamnak, akit szeretnék jobban megismerni... ez a "feladat" :)
Ezt már játszottam egyszer, majd összevetem a másikkal, persze, hogyha már leírtam...
1. Állandóan azon vacillálok, hogy legyen e frufrum vagy sem, ettől időnként idegesítő vagyok... :)
2. Minden reggel kávéval kezdem a napomat, szigorúan gyengével... :)
3. Nem szoktam reggelizni... (rossz szokás), de este bepótolom... (egy újabb)
4. Túl sokat ülök a gép előtt... (3.!)
5. Nagyon szeretem az egyedi ékszereket, különféle alkotásokat, nem azért, mert "jó fej" vagyok, hanem őszintén lenyűgöz, hogy milyen csodálatosan van megtervezve az ember... :)
6. Bármilyen kedvem is legyen, mindig megmosolyogtatnak a lányom rajzai...
7, Az utolsó és legfontosabb: nagyon szeretem a családomat!!! Bárcsak a tágabb családommal is mindig jól kommunikálnék és éreznék a szeretetemet... :)
A legjobb barátom a TEREMTŐ, benne még soha nem csalódtam, tudom, hogy mindig megtartja az ígéreteit... nagyon várom, hogy minden beteljesedjen! :)

Nincs nyolcadik, ezért csak utóiratként jegyzem meg, hogy jó lenne, hogyha tisztességesen egymás alá tudtam volna írni a felsorolásokat, de hát autodidakta vagyok... :)

Olyanoknak szeretném továbbadni, akiket tényleg nem ismerek eléggé... :)

1. Nassoló
2. Toritextil
3. 8 éhes száj blogja
4. Hunszil
5. Hordósv
6. Hendimédi
7. Anyahajó

Köszönöm a játékot! :)

Kedvenc...


... téli versem...

Hull a hó, hull a hó,
lesz belőle takaró,
ráborul a vetésre,
hogy a fagytól megvédje.

Vastag hóbunda alatt
kenyérmagvak alszanak,
puha ágyban telelnek,
s kikeletkor kikelnek.

Várnai Zseni

Ezt mindig megtanítottam az ovisaimnak... :)

Kép: INTERNET

2009. december 20., vasárnap

Segítségül...


...szánom ezt a tanulmányt. Illetve inkább egy kis összegzést... Nagyon sok blogtársam ír mindenféle problémáról, ami a szorongásra vezethető vissza. A depressziós emberek száma is rohamosan nő, sokszor az információ is segíthet...

Mik a szorongásos roham tünetei?

Mindenhol azt lehet hallani, hogy a szorongás egyre nagyobb mértéket ölt napjaink társadalmában, szinte már népbetegség, orvosi és gazdasági következményei felbecsülhetetlenek… De mégis mi ez a betegség? Mik a jellemző tünetek?


Amit a bevezetőben írtam, igaz. Tényleg egyre több ember szorong. De ez nem is meglepő, hiszen már az óvodában is az a legfőbb kérdés, hogy ki tanul idegen nyelvet, iskolásoknál szinte kötelező különórára járni, a magyar ember nem megy szabadságra, ha meg akarja tartani a munkahelyét és inát megfeszítve dolgozik, ha meg akar felelni az elvárásoknak. Közben a megkeresett pénz nem elég, ezért otthon is állandósul a veszekedés és a feszültség. Szóval tényleg nem túlzás azt mondani, hogy élete során mindenki szorong valamiért.


A szorongás gyakran rohamok formájában jelentkezik, ami azért igazán félelmetes, mert a tünetek ártalmatlanok ugyan, de érezni és átélni őket rettenetes. Ráadásul könnyen összekeverhetők a szívinfarktus tüneteivel. Ha fel akarjuk venni a küzdelmet a betegséggel, akkor meg kell ismerni azt, meg kell értenünk, hogy mi miért történik egy-egy szorongásos roham alatt. Nézzük hát a leggyakoribb tüneteket:


Szívdobogásérzés (palpitatio)

A szorongásos roham hirtelen és váratlanul tör az emberre. A legjellemzőbb tünet a szívritmus felgyorsulása, a heves szívdobogásérzés. Lehet olyan erős a szív lüktetése, hogy úgy érezheti, mintha a szíve szét akarná ütni a mellkasát. A jelenség magyarázata az, hogy valamely ártalmatlannak tűnő esemény hatására nagy mennyiségű adrenalin kerül a keringésbe, és ez megpörgeti a szívet. Fontos tudni, hogy noha rémisztő a jelenség, de teljesen ártalmatlan. Semmilyen kóros következménye nincs, nem fog szétrobbanni a szíve és nem fog meghalni.


Szapora légzés

Szorongásos roham alatt az ember apró, kis levegőket vesz, vagyis kapkodja a levegőt. Azt gondolhatná, hogy ez így jó, hiszen több oxigén jut a szervezetbe, de téved. A szapora és felületes légvételek során a tüdő lebenyek mélyébe nem jut levegő, vagyis onnan nem kerül oxigén a keringésbe, tehát nettó kevesebb O2-hez jut a teste, mintha lassan mélyeket lélegezne.


Fulladásérzés

Olyan érzés ez, mintha a tüdeje nem tudna elég nagyra tágulni ahhoz, hogy elegendő levegőt szívjon be, vagy olyan, mintha egy párnát nyomnának az arcába. A heves szívdobogásérzéssel együtt szinte kibírhatatlan. És a legborzasztóbb, hogy ezek kéz a kézben járnak, hiszen egyik következménye a másiknak. A gyorsan verő szív kevesebb vért pumpál az erekbe, így egy átmeneti (de hangsúlyozom veszélytelen!) oxigénhiány alakul ki, amire az ember reflexesen szaporábban kezdi szedni a levegőt, fullad. Olyan ez, mintha edzetlen embernek fel kéne futni a 4. emeletre. Ott is ver az ember szíve és kapkodja a levegőt, mégse hal meg.


Mellkasi fájdalom

Szorongás esetén ezt a fájdalmat az izmok görcse okozza. Többnyire nem a mellkasnál kezdődik vagy nem csak ott érezhető, és nem sugárzik semerre. A hát, a vállak, a mellkas masszírozásával néhány perc alatt megszüntethető.


Izzadás

A felszabaduló adrenalin hatására a az izmok feszülni kezdenek, készülve arra, hogy menekülni kell. Ezzel viszont hőt termelnek, amitől a testünk izzadással tud megszabadulni. Megint csak egy normális jelenségről van szó, ami végtelen kellemetlen tud lenni, ha egy előadás tartása közben vagy a buszon tör Önre, de elmúlik, ahogy csökken a szorongás.


Elsápadás

A szorongató szituációból izmai segítségével tud kimenekülni, a jó munkához viszont oxigén kell, amit az izmok a vérből vesznek fel. Így a szervezet a kevésbé fontos szervektől átirányítja a vért az izmok felé. Ez a magyarázata annak, hogy a bőr kifehéredik, hiszen átmenetileg csökken a keringése.


Remegés

Vannak, akiken a szorongás egyáltalán nem látszik, csak annyiból ismerhető fel, hogy remeg a kezük, vagy az egész testük. Az izmok rendezetlen kontrakciója okozza a jelenséget, látványos, de veszélytelen. Egyetlen értelme, hogy felmelegítse azokat a testrészeket, amiktől a vért átcsoportosította a szervezet az izmokhoz és a létfontosságú szervekhez.


Gombóc a torokban, nyelési nehézség

A gége és a garat izmai összehúzódnak, mondhatni megfeszülnek, ezért van olyan érzése, mintha egy gombóc lenne a torkában és ezért esik nehezére a nyelés. Ilyenkor nem záródik el a levegő útja, nem fog megfulladni, próbálja ezt tudatosítani magában.


Száraz száj

A felszabaduló adrenalin miatt csökken a nyálmirigyek működése, hiszen menekülés közben ritkán eszik az ember. Ennek a következménye, hogy kiszárad a száj és csattogni kezd a nyelv.


Hányinger, hasmenés

A test meg akar szabadulni minden, a bélrendszerben felhalmozódó káros anyagtól. Ennek ez az egyetlen módja, sajnos…

A másik magyarázat, hogy innen is elterelődik a vér az izmok felé, így átmenetileg csökken a bélizomzat oxigén ellátottsága, aminek az a következménye, hogy összehúzódnak ezek a kis izmok és máris kész a hányás és a hasmenés.


A kontroll elvesztésétől vagy a megőrüléstől való félelem

Az oxigénhiány és a fáradt idegrendszer furcsa játékot tud űzni az emberrel. A tünetek jelentkezésekor eluralkodik a félelem, az aggodalmaskodás, a pánik, olyan gondolatok jelentkeznek, amik soha azelőtt. Azt érezheti, hogy beleőrül ebbe az egészbe, elveszti az eszét, de ez nem fog megtörténni! Kétségbe ejtheti, hogy elveszti az események feletti kontrollt, de ez nem teljesen igaz. Ha megpróbálja végiggondolni mi történik Önnel, megpróbál megnyugodni amennyire csak lehet, esetleg relaxál, akkor könnyen visszanyeri az uralmát szervezete felett és visszakapja a kontrollt.


Hunyorgás, fényérzékenység

A szorongásos roham során tulajdonképp egy menekülési reakció játszódik le. Ennek része, hogy a test felkészül arra, hogy észrevegye a legkisebb veszélyt is. A vérbe kerülő adrenalin miatt kitágulnak a pupillák, hogy több fény jusson a szembe és ennek segítségével a környezetben lejátszódó kisebb mozgásokat is észrevegyük. Ezért lesz a szem fényérzékeny és ezért kell hunyorítani is.


A fentieken kívül sok más tünet is jelentkezhet, hiszen a biológia és az emberi test nagyon változatosan tud reagálni bizonyos helyzetekben. Most csak a legtipikusabbakat szedtem össze. Ha esetleg magára ismert valaki a leírásból, akkor egy dolog jusson mindig az eszébe, ha rohama van: a jelenség normális, ezért teljesen ártalmatlan, csak a hely és az idő alkalmatlan.

Akik...


... szeretik a keresztszemes hímzéseket, biztosan örül ennek az oldalnak... :)
aliolka.blogspot.com/

De...


... régen rajzoltam..., most jólesett... :)

2009. december 19., szombat

Játszom...


... a díj egy határidőnapló... :)
http://sabee24.blogspot.com/

2009. december 18., péntek

Téli...



... madarak és egy kedves blog... :)
http://www.edwardandlilly.com/

2009. december 17., csütörtök

Élet...

Letölthető...


... (legálisan) havi naptároldalak, itt:
http://www.cardex.hu/index.php?id=61&hkid=2480

2009. december 16., szerda

Ugye...


... milyen szép?
Érdemes nézelődni egy kicsit ezen a blogon... :)
http://stacynashprimitivedesigns.blogspot.com/

2009. december 14., hétfő

Egy...


... blog a romantika kedvelőinek... :)
tp://jt-jantom.blogspot.com/

2009. december 13., vasárnap

Juhizstól...



... kaptam ajándékba... :)
Köszönöm, igazán nagystílű vagy... :)

2009. december 12., szombat

Kiárusítás...

... a MESKÁN..., az eddig fönt levő termékeim mától 50%-os árengedménnyel kaphatók... :)
A most látható összeg már a kedvezményes ár...

Mától...


... rendelhető ...:)
A sorozat első darabja megrendelhető üdvözlőlap formájában, jó minőségű papírra nyomtatva, kézzel írva...
A sorozat következő darabjai is hamarosan a MESKÁN...
Vagy írj e-mailt... :)

3...


... kulcstartó házikóm útra kél... :)

2009. december 10., csütörtök

Hátha...

... http://thelongthread.com/

Most...



... találtam ezt a csodaoldalt... :)
http://thelongthread.com/

2009. december 9., szerda

Azoknak...


... küldöm, akikre ráfér egy kis vidámság, tehát mindenkinek, aki erre jár... :)

Hogyha...


... kíváncsiak vagytok rá, hogy mi ez a gyönyörűség és, hogy hogyan lehet a szerencsésé, kukucskáljatok be ide: http://rakom.freeblog.hu/

Megint...




... ugyanaz a kérdés... hogyan kell ezt a mintát horgolni?
Szerintem tüneményes... :)
http://penguinandfish.blogspot.com/

2009. december 8., kedd

Újszerű...


... madáretető..., nekem nagyon tetszik... :)
http://sjarmerendejul.blogspot.com/

2009. december 7., hétfő

El...


... tudná nekem valaki magyarázni, hogy hogyan kell kötni egy ilyen sálat? Köszönöm... :)
http://attic24.typepad.com/weblog/2008/04/index.html

Mi...


... történt karácsonykor? Talán hosszú, de hasznos, hogyha tiszta szívvel szeretnénk az igazságot...

A karácsony eredetéről
A kereszténység birodalmi egyházzá, államegyházzá való átalakulása (IV. sz.) maga után vonta az újabbnál újabb kultuszjelenségek kialakulását, melyek hamarosan bevettekké, majd kötelező érvényűvé váltak már az óegyház idején. Tanulmányunk keretein belül a karácsonyi ünnepkörrel kívánunk részletesebben foglakozni.

A karácsony, mint Jézus születésnapjának megünneplése már későbbi eredetre tekint vissza, mint húsvét-ünnepe nem kevésbé ősi, pogány vallási elemekkel tarkított.

Dömötör Tekla néprajzkutató szerint is: "A téli ünnepkör sok szempontból hasonló a húsvéti-hoz. A karácsony, a legnépszerűbb keresztény ünnep, mintegy kikristályosodási centrum, mely köré a legkülönbözőbb eredetű szokások és képzetek csoportosultak századok folyamán. Ha e szokásokat és hiedelmeket eredetükig nyomon akarnánk követni, akkor végig kellene kísérnünk a kereszténység egész történetét, szólnunk kellene a karácsony és vízkereszt előzményeiről, elemeznünk kellene a római és közel-keleti ünnepeket, a Saturnaliakat, Compitaliakat, a Brumaliat, a Sol Invictus ünnepét, a Kalendae Januriae ünnepkörének kialakulását; másrészről pedig ismertetnünk kellene az egyes európai népeknek a télközépi ünnepkörhöz fűződő kereszténység előtti szokásait, hiedelmeit is." (Dömötör Tekla: Naptári ünnepek-népi színjátszás, Akadémia, Bp. 1979. 153. o.)

Annyi bizonyosnak tűnik, hogy a III. századig - legalábbis a keresztények - nem ünnepelték, az csak a IV. század folyamán kezdett az ókori irodalmi források alapján egyre biztosabban kimutatható módon elterjedni, mint immár kifejezetten keresztény - helyesebben krisztianizált - ünnep. (Albert Lüscher: Babilon, karácsony, húsvét, Pflugverlag, 1991. 18. o.)

A pogányok december 25-ét, mint a napisten születésnapját már évszázadokkal korábban megtartották. Franz Cumont írja: "Az általános ünnep megkívánja, hogy december 25-ét, az új Nap születésnapját akkor ünnepeljék meg, amikor a téli napforduló után a napok hosszab-bodni kezdenek és a 'legyőzhetetlen csillag' ismét győzött a sötétség felett." (Franz Cumont: Astrology and Religion Among Greeks and Romans, 1960. 89. o. ) Az ünnep kialakulásának eredetét vizsgálva kitűnik, hogy a karácsony megünneplésében a Mithrász-kultusz hatásának legalább ugyanakkora szerepe volt, mint a vasárnap államilag is kötelező ünnepnappá tételében a IV. század folyamán.

Jézus születésnapjára vonatkozóan az evangéliumokban nincs semmilyen konkrét adat. A jeles XX. századi katolikus hittudós, Artner Edgár írja az egyházi ünnepekről és szertartások-ról írt igen alapos tanulmányában: "A Megváltó születésének évét is különbözőképpen állapítják meg a tudósok, a születés napját pedig - sajnos - a történelmi források szűkszavúsága miatt egyáltalán nem lehet meghatározni. Tehát mindazok, akik egyik vagy másik naphoz kötik e világraszóló eseményt, legfeljebb hagyományra hivatkozhatnak. Ilyen tiszteletreméltó régiségű hagyomány szól december 25-e, mint az Úr születésnapja mellett." (Artner Edgár: Az egyházi évnek, ünnepeinek és szertartásainak kimerítő leírása és magyarázata a művelt közönség számára, Szent István Társulat, Bp. 1923. 37-38. o.)

Arra vonatkozóan pedig, hogy mi is áll e hagyomány hátterében, Frazer egyértelműen leszö-gezi: "Akárhogyan is áll a dolog, a Mithrász-vallás kétségkívül a kereszténység félelmetes vetélytársának bizonyult, hiszen egyesítette magában az ünnepélyes liturgiát az erkölcsi tisztaságra való törekvéssel és a halhatatlanság reményével. A két hit közötti küzdelem kimenetele egy ideig valóban kétségesnek látszott. Ennek a hosszú harcnak tanulságos emléke a mi karácsony ünnepünk, amelyet az egyház láthatóan közvetlenül pogány vetélytársától vett át. A Julianus naptárban december 25-re tették a téli napfordulót, s a Nap születése napjának tekintették, mert az évnek ezen a fordulóján kezdenek a napok hosszabbodni, és az égitest ereje növekedik. Figyelemre méltó, hogy milyen szertartással ünnepelték a jelek szerint Szíriában és Egyiptomban e születésnapot. Az ünnep résztvevői bizonyos belső szentélyekbe vonultak vissza, s innen jöttek elő éjfélkor, hangosan kiáltozva: 'A Szűz szült! A fény növekedik!' Sőt az egyiptomiak az újszülött Napot csecsemő képében jelenítették meg, ezt születésnapján, a téli napfordulón előhozták, és imádásra felmutatták a híveknek. Kétségtelen, hogy a Szűz, aki így megfogant, és fiat szült december 25-én, az a nagy keleti istennő volt, akit a sémiták a Mennyei Szűz vagy egyszerűen a Mennyei Istennő néven ismertek, a sémi országokban ő volt Asztarté egyik alakja. Nos Mithrász tisztelői rendszerint a Nappal, vagy amint nevezték, a Győzhetetlen Nappal azonosították, ezért az ő születése napja is december 25-re esett." (J.G. Frazer: Az aranyág, Gondolat, Bp. 1965. 209. o.)

Hahn István történész professzor még további értékes adalékokat fűz Frazer megállapításai-hoz. Földrajzilag ő is pontosan behatárolja a kultusz gyakorlásának feltételezhetően eredeti helyszíneit, de Asztarté és Mithrász mellett más istenségeket is kapcsolatba hoz a pogányság decemberi ünnepeivel:

"A napnak a téli napforduló idején kezdődő hosszabbodását a Nap újjászületésének tartották. A napforduló-ünnepek a december 21-ét követő napokon tehát jellegzetes vonásai mindazoknak a vallási rendszereknek, amelyek középpontjában a napkultusz áll. Az emesai (Szíria) Héliosz napját december 25-én tartották - akkor, amikor a nap hosszabbodása első ízben válik észrevehetővé. Alexandriában ugyancsak december 25-én tartották Isis ünnepét, a Kikilliát... Ezek a pogány napforduló - ünnepek a karácsony kialakulásának előzményei." (Hahn István: Az időszámítás története, Gondolat, Bp. 1960. 62-63. o.)

Hahn a fentieket egy későbbi munkájában a következőképpen erősíti meg, mintegy utalva arra is, hogy az általa képviselt eszme teljesen bevettnek, úgy is fogalmazhatnánk, hogy abszolút mértékadónak számít a történettudományban:

"A vallástörténeti kutatások már régen kimutatták, hogy ezt a napot a Nap újjászületésének, fénye látható növekedésének kezdőnapját Iránban a napisten, Mithrasz, a szíriai Emesában az ottani helyi napisten, az 'emesai Héliosz' (Sol) születése napjaként köszöntötték. Ennek az ünnepnek, mivel eredetileg napünnep, szorosan a Nap járásához kell igazodnia, ezért van rögzített helye a naptárunkban." (Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás, Gondolat, Bp. 1983. 79. o.)

A december 25-i ünnep eredetét a katolikus egyháztörténet-írás sem vonja kétségbe, készséggel elismeri, hogy a húsvéthoz hasonlóan itt is számolnunk kell bizonyos pogány elemek beszüremkedésével. Az egyház viszont ezeket krisztianizálta, vagyis keresztény karaktert kölcsönzött nekik, s így ma már "joggal nevezhető" a karácsony is keresztény ünnepnek. Sőt mi több, a katolikus történészek és teológusok ezen is túlmenve azt állítják, hogy Krisztusnak nem véletlenül kellett éppen ezen a pogány ünnepnapon megszületnie, hiszen így hozta szégyenbe a pogány hiedelmek hódolóit. Bálint Sándor a következőképpen ír erről az érdekes, de a Biblia eszmeiségével lényegileg összeegyeztethetetlen teóriáról:

"A napot nem véletlenül választották ki, ugyanis a Mithrász - kultusz ekkor ünnepelte a Nap születésnapját (Natalis Solis Invicti). Szent Maximinus trieri püspök, az ariánusok kemény ellenfele, egyik karácsonyi szentbeszédében azt mondja, hogy Krisztusnak azért kellett pogány ünnepen megszületnie, hogy azok, akik a pogány babonában leledzenek, elpiruljanak. A történeti esemény, Jézus Krisztus születése azután háttérbe szorította az ünnep dogmatikai tartalmát, a megtestesülés titkát. A karácsony liturgiája főleg a germánok megtérésével érzelmesebb, meghittebb vonásokkal gazdagodik, és szublimálja a téli napfordulat szakrális pogány hagyományait is." (Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd, A nagyünnepek hazai és közép-európai hagyományvilágából, Szent István Társulat, Bp. 1973. 18. o.) (vö. Márk 7,7)

A katolikus Artner Edgár ugyanebben a szellemben írja: "Újabban a liturgia történetével foglalkozók között általánosan elismert tény gyanánt szerepel az a föltevés, hogy december 25-e a pogány 'Natalis invicti Solis' ünnep ellensúlyozására választatott ki az Úr Jézus, az örök nap, az isteni fényforrás születése napjául... A Szentírás és a szentatyák szívesen használják az Üdvözítőt illetőleg ezt az amúgy is kézenfekvő hasonlatot." (Artner Edgár: i.m. 41. o. A szerző itt ugyanazokra az igehelyekre, illetve ezek nyomán ugyanarra a Krisztus = Nap analógiára hivatkozik, mint amelyekkel az egyház a vasárnap megünneplésének Az egyházatyák közül Cyprianus, Prudentius és Ambrosius nevét emeli ki.)

Artner azonban itt azt is állítja, hogy bár azt "nem lehet igazolni, hogy december 25-e valóban az Úr születésnapja, mert történeti támaszaink erre nincsenek és a régiek által felhozott bizonyítékok sem állják meg a helyüket, de azért még sem merjük föltétlenül azt állítani, hogy nem ez az Úr születésének igazi napja. Azáltal ugyanis, hogy a december 25-e mellett felhozott érvek elestek, még nincs bebizonyítva, hogy nem e napon született a Megváltó." (Uo. 40-41. o.)

A fenti véleménnyel szemben ma már a legtöbb vallás-és egyháztörténész egyértelműen vallja, hogy Jézus születésnapja meghatározása tekintetében teljes sötétségben tapogatózunk és túl nagy a bizonytalansági faktor ahhoz, hogy a legcsekélyebb okunk is legyen annak feltételezésére, hogy Jézus éppen azon a december végi napon született meg, amelyet a keresztény világ oly hosszú idő óta pusztán a hagyományokból fakadóan megünnepel.

Bajusz Ferenc református teológus szavai kívánkoznak ide: "Jézus születésnapja körül még nagyobb a bizonytalanság, mint a születési év körül. A pontos dátumot itt sem ismerjük." (Bajusz Ferenc: Melyik napon született Jézus? In. Theológiai Szemle, 1965. 7-8. sz. 236. o.) Ezenfelül számos kutató egybehangzóan állapítja meg, hogy az első századokban a keresztények nem ünnepelték meg december 25-ét Krisztus születésének napjaként, ez a szokás csak a constantinusi fordulatot követően vált bevetté. (The Catholic Encyclopedia III.k. 725. o.) "Az egyház eleinte nem tulajdonított nagyobb jelentőséget a születés dátumának, ezért az első keresztények még nem ünnepelték meg külön a karácsonyt... Amikor az egyház figyelme feléje fordult, természetesen már nem lehetett pontosan megállapítani... Az az érzésünk, nem is érezték szükségét annak, hogy különösebben megünnepeljék a Megváltó születését. Az ősegyház, amely a vértanúk halála napját 'natales martyrum'-nak, a mártírok születésnapjának nevezte, a halált tekintette az igazi életre, az örök életre való születés napjának, ezért inkább a halál évfordulóját ülte meg." (Bajusz Ferenc: i.m. 236. o.)

Lüscher is azt írja, hogy "a III. századig a keresztény egyházban nem ünnepelték a karácsonyt, ez a szokás csak a IV. században kezdett elterjedni". A szerző ehhez még egy fontos történelmi adalékot is közöl: "Krizosztómusz, Jézus bátor bizonyságtevője és mártírja írja 380-ban: 'Még tíz éve nincs, hogy megismertük ezt a napot (karácsonyt)'". (Albert Lüscher: i.m. 18. o.)

Artnernél - mintegy tovább folytatva, s némileg pontosítva a fenti korabeli idézetet - a következőket olvashatjuk: "Hat évvel később, 386. december 20-án Antiochiában Aranyszájú Szent János így beszél: 'Még nincs tizedik éve, hogy ez a nap világosan tudomásunkra jutott... bár azoknak, akik nyugaton laknak kezdettől fogva ismert volt, most nem sok évvel ezelőtt végre hozzánk jutott. A rómaiak miután már sokkal régebben, régi hagyomány alapján ünnepelték, most mihozzánk is eljuttatták ismeretét.'" (Artner Edgár: i.m. 40. o.)

Lényeges momentum ez, hiszen egyértelműen láthatjuk, hogy a karácsony december 25-én való megünneplésének szokása a korabeli források tanúsága alapján is Nyugatról, vagyis Rómából származott. Érdemes visszaemlékeznünk arra is, hogy a vasárnap ünneplésének bevezetése az anti-judaista eszmeiség hátterén szintén itt vert legkorábban - ti. a római gyülekezetben - gyökeret, amit a keresztény Kelet még hosszú ideig nem ismert el. Nos tehát egyre inkább bizonyítva látszik, hogy a karácsony megünneplésével kapcsolatban ugyanez volt a helyzet.

Frazer a következőket írja erről: "Az evangélium nem szól Krisztus születése napjáról, s ezért a korai egyház nem is ünnepelte meg. De idővel az egyiptomi keresztények január 6-át kezdték ennek a napnak tekinteni, s fokozatosan terjedt az a szokás, hogy a Megváltó születésnapját e napon ünnepeljék. A IV. században ez általánosan elfogadottá vált keleten. A nyugati egyház azonban, mely sohasem ismerte el január 6-át az Úr születése napjának, a III. század végén vagy a IV. század elején december 25-ét fogadta el igazi dátumnak, s ezt a határozatot idővel a keleti egyház is magáévá tette. Antiochiában e változás csak valamikor 375 táján történt meg." (J.G. Frazer: Az aranyág, 209. o.)

Lüscher tanulmánya alátámasztja és egyszersmind pontosítja a fenti adatokat: "Hogy december 25-ét az egyház elismerte a karácsony ünnepének annak első jelét 354-ben a Philokalanius-naptárban találjuk. Ezzel igazodik a római gyakorlathoz, amely december 25-ét már 336-ban az Úr születésnapjaként állapította meg. A jeruzsálemi egyház ezzel szemben január 6-án ünnepelte Jézus születését és megkeresztelését. Jeruzsálem püspöke, Cirill, megkérdezte Juliust, Róma püspökét a pontos dátum felöl. Julius válaszként egy számítást küldött el, amely december 25-e mellett szólt. A jeruzsálemi egyház azonban egészen 549-ig, vagy talán még ennél tovább is ellenállt ennek a föltételezésnek, amikor is ragaszkodott a január 6-hoz. Az igazi oka Róma ragaszkodásának a december 25-höz az alkalmazkodás taktikájában rejlett, vagyis össze akarták olvasztani a szaturnáliák és brumáliák pogány ünnepét Jézus születésnapjának keresztény ünnepével... A Kelet keresztény igehirdetői tiltakoztak a nyilvánvaló felszínesség ellen, amellyel az Úr születésnapját ünnepelték, míg a mezopotámiai keresztények nyugati testvéreiket bálványimádással és napimádattal vádolták. A karácsony december 25-ei megünneplése azonban nemsokára a római egyház szerves része lett." (Albert Lüscher: Babilon, karácsony, húsvét, 20. o.)

Hartke alapkutatásaira támaszkodva Bajusz Ferencnek azonban még mélyebbre sikerült hatolnia az eredet feltárásában, így szerinte - némileg ellentmondva az eddigiekben felsorakoztatott kutatási eredményeknek - a karácsony legkorábbi megünneplése a III. század elejére tehető. Érdekes az is, hogy ezen koncepció szerint a karácsony, mint keresztény ünnep kialakulásában az egyiptomi eredetű Isis-Osiris-Hórusz kultusz legalább akkora szerepet játszott, mint a későbbi Mithrász, s ez összefüggést mutat a korábban idézett Hahn tanulmánnyal.

"A legújabb kutatások szerint az első nyomok a III. század első éveibe vezetnek, a szakadár gyülekezetek közé. Heliogabalus császár idején /218-222/ Hippolytus római püspököt eretneknek bélyegezték és az ellenpüspök kiátkozta. Ebben az időben kezd teret hódítani Rómában a vérfertőző Isis-kultusz, amely december 25-én ünnepelte 'Isis a Horus-gyermekkel' elnevezésű ünnepét. Hartke kutatásai szerint Hippolytus Róma külvárosi gyülekezeteiben ennek az ünnepnek az ellensúlyozására ünnepelte első ízben december 25-én a karácsonyt. Híres 'Húsvéti táblázatán' és a 202-ből származó Dániel kommentárjában Hippolytus jelöli meg először december 25-ét, mint Jézus születésnapját." (Bajusz Ferenc: i.m. 238. o.)

A keleti kereszténység tehát, mind a szombat-vasárnap kérdésében, mind pedig a húsvét, és a karácsony időpontjának korrekt meghatározásának ügyében igen erőteljesen és hosszú ideig polemizált Rómával. Ralph Woodrow szerint a Biblia által képviselt igazság valahol elvész a két fél közötti hitviták forgatagában a húsvét és a karácsony tekintetében egyaránt. A húsvéttal kapcsolatban ugyanis az Újszövetség sem a keleti kereszténység által képviselt, rögzített időpontú ünneplést, sem pedig a lunáris elven alapuló nyugati szisztémát nem támasztja alá. A karácsony esetében hozzávetőlegesen ugyanezt kell kiemelnünk, hiszen akár a december 25-ét, akár a január 6-át vesszük alapnak, "eredetileg mindkettő pogány ünnep volt". (Uo. 240. o.)

A keleti eszme legfeljebb annyiban közelíti meg jobban a bibliai álláspontot, hogy a húsvét és a karácsony időpontjával kapcsolatban nem kötődik oly mértékben a korábban már létező - s mint láttuk egyértelműen pogány eredetű - lunáris, illetve szoláris ünnepkörökhöz.

Bajusz Ferenc református teológus ezen megfontolásból egyértelműen tagadja, hogy Jézus születését -melynek időpontját nem hogy napra, de még évre sem tudjuk pontosan meghatározni (Jézus születésének esztendejét illetőleg a hittudomány is megosztott. Nagyon korrekt és részletes elemzést végzett viszont ebben a témakörben többek között Bajusz Ferenc református teológus, aki végeredményben a kérdéses időpontot minden lehetséges és ismert körülmény figyelembe vételével Kr.e. 7-5 közé datálja. Lásd erről: Bajusz Ferenc: Melyik évben született Jézus? In: Theológiai Szemle, 1965. 1-2. szám. ) - akár december 25-höz, akár január 6-hoz köthetnénk. Ettől függetlenül tagadja Woodrow azon eszmefuttatását is, miszerint Jézus születése azért nem köthető egyik fenti időponthoz sem, mert azok téli hónapokra esnek és a Bibliában említett pásztorok nyilván nem tanyázhattak nyájaikkal a mezőkön tél közepén.

Ez a vita azonban már pro és kontra semmit sem von le azon premisszánk igazságtartalmából, hogy a karácsony eredetileg olyan pogány ünnepkörök hozadéka, melyeket az egyház utólag ugyan a saját hatáskörébe utalva krisztianizált, de szoláris gyökerei mégis tagadhatatlanok.
Tonhaizer Tibor

Fotó: INTERNET

2009. december 4., péntek

Mamám...


... micsoda kincsre bukkantam...
Meg tudom nézni az egyik kedvenc filmemet is, meg egy csomó régi filmet... :)
http://videotar.mtv.hu/Videok/2008/08/05/11/Abigel_1_resz.aspx
Persze, tudom, hogy ma már fillérekért lehet kapni dvd-ket, de ez mégis más, utazás a múltba...

2009. december 3., csütörtök

Mielőtt...


... bárki félre értené, nincs semmi bajom, csak járatom az agyamat bizonyos történéseken..., pontosabban: még mindig nem értem a piszkálódó, kisstílű embereket... (lehet, hogy nem is akarom őket érteni...) Egy kedves blogtársamat vigasztaltam azzal, hogy azok az emberek irigyek, akik nem bírják elviselni a másik tehetségét, aminek ők híján vannak, ahhoz pedig nem elég alázatosak, hogy ezt el tudják viselni... így gondolom.
... és megint egy vers, ami már szerepelt a blogomon, de úgy látszik sokszor aktuális.



TÉL
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.

Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!

József Attila

Fotó: INTERNET

2009. december 1., kedd

Ma...


... már nem írok többet hópelyhekről... :)
... csak annyit, hogyha jobban érdekel benneteket a "mechanikus" eljárás, akkor itt egy oldal, ami hasznos lehet...
http://studioviolet.blogspot.com/2008/12/snowflakes.html

Kicsit...


... őrjöngtem, de már lehiggadtam..., egészen addig, amíg nem megyek vissza a hópehelykészítő oldalra, mondom apának, üljön le mellém, fantasztikus játékot mutatok neki, nézd..., nézd..., figyelj, olyan szépet csinálok, hogy ÁÁÁ! levágtam, a fittyentőbe, na nem baj, figyelj apa most milyen szép lesz, nem adom fel..., na, most kinyitom, ó, tényleg szép, most elküldöm az én e-mail címemre, mintha te küldenéd, én vagyok a barátod..., ÁÁÁ! nem hiszem el, visszamentem a rajtra! ... látom, hogy apa figyelme lankad, na, még egyszer, figyelj, most azért is egy különlegeset csinálok..., apa! figyelj! , apa!... ÁÁÁ! megint szétvágtam... Apa nevet, na, meg kéne néznem, hogy vágod szét... ÁÁÁ! ... nem mutiba készült... :)
De azért egy sikerült... ez az, ami mutiba készült... :)

Én...


... is játszom..., nagyon tetszik és nehéz abbahagyni..., nem is fogom, csak megosztom veletek a címet...
http://snowflakes.barkleyus.com/noflash.html
Már sokan játsszák... :)