2019. szeptember 13., péntek

Fájdalmas...

... napok.
Nehéz végignézni, hogy négylábú barátom semmivé válik. 😢
Talán furcsán hangzik, de ő jóban, rosszban velem volt. Amikor hazahoztam, a sintérteleptől mentettem meg. Ismeretlen emberek (?) dobták be egy közeli kertbe, mivel aprócska termetű, majdnem megtartották, de különös szokása miatt nem maradhatott. Ugyanis mindenhova odapisilt. Hosszú, kitartó szeretgetés után, hónapok múlva leszokott róla. Ez kb. 17 éve volt. Most, ahogy napról-napra kisebb lesz, újra bepisil. Annyit takarítunk utána, mintha kisbaba lenne a háznál. Flóraszept szagban úszik a házunk
Most helye van ennek a vegyszernek. Sűrűn fürdetem, gyenge babasamponnal. Tegnap már sírva tettem. Látása, hallása is a múltté.Minap megkérdezte tőlem R. , hogy nem kellene-e elaltatni? Az ember nem tesz ilyet a barátjával. Ha fájdalmai lennének, akkor át kellene gondolnom. Az állatorvos azt mondta, hogy amíg eszik egy állat, addig nincsenek. Rézi eszik, a macskák szaftosa még mindig az ínyére van. Évek alatt sokszor váltottak nálam gyógyszereket, ilyenkor, szószerint ágynak estem. Ő ott ült a lábamnál és csak akkor hagyott ott, amikor hazajött a családom. Kétszer elkóborolt, olyankor mindig elsirattam, de csak hazakerült. Megsimogatom kis kerek buksiját és félek, hogy mikor teszem ezt utoljára.
Hétfőn 4 hétre kórházba megyek. Vajon ébren találom-e, amikor hazajövök? 😢

"A kutya az egyetlen a világon, aki jobban szeret magánál." Josh Billings