1.  Jézus születésnapjának a megünneplése: „Arról. . . nincsenek feljegyzések, hogy [a korai keresztények Krisztus] születéséről is megemlékeztek volna. A Katolikus Enciklopédia szerint »Karácsony nem szerepelt a korai egyház ünnepei között«” (Babilon misztériumvallása régen és ma, 155. o.). „A születésnek megünneplése a régi keresztényeknél ismeretlen szokás volt” (Borbély István: Karácsony története. Keresztény Magvető, 1973. 3–4. sz. 188. o.).
  2. December 25-e: Jézus nem december 25-én született. „Máig tisztázatlan, miért került a karácsony december 25-ére, de nagyon valószínű, hogy a régi keresztények így akarták háttérbe szorítani a »legyőzhetetlen nap születésé«-nek (natalis solis invicti) pogány római ünnepét”, mely a téli napfordulóhoz kötődött (Britannica Hungarica, 10. kötet, 134. oldal).
  3. Ajándékozás, lakmározás, vigadozás: „A Saturnalia. . . hatása máig érezhető a nyugati világ karácsonyhoz és új évhez kötődő szokásain. A Saturnaliát eredetileg december 17-én ülték meg, de később hét napig tartó ünnepséggé terebélyesedett. Az év legvidámabb eseménye volt, ilyenkor szünetelt a munka és a kereskedés. . . bőkezűen megajándékozták egymást” (Britannica Hungarica, 16. kötet, 134. oldal).
  4. Karácsonyi fények: Egy vallási enciklopédia szerint az európaiak „fényekkel és mindenféle örökzöldekkel” díszítették az otthonukat, ugyanis ezzel ünnepelték a téli napfordulót, és így űzték el a gonosz szellemeket (The Encyclopedia of Religion).
  5. Karácsonyfa: „A pogány európaiak között elterjedt a fák tisztelete, és ez a hagyomány a keresztény hit felvétele után is tovább élt. . . fát állítottak fel a házban vagy a bejáratnál a téli napfordulókor” (Britannica Hungarica, 10. kötet, 141. oldal).
  6. Fagyöngy, magyal: „A druidák mágikus erőt tulajdonítottak a fagyöngynek. Az örökzöld magyalt a nap visszatérésének ígéreteként imádták” (The Encyclopedia Americana)."