2016. október 31., hétfő

Van...

... 5 perced?



Hamvas Béla
ISTEN TENYERÉN ÉBREDTEM
Isten tenyerén ébredtem, s lenéztem a Földre,...
Hófehér csúcsokra, kopár legelőkre.
Kanyargós folyók tükrében láttam kelni a Napot,
Sugaraiban álmos hajnal mosakodott.
Láttam az óceánt gyermekként ragyogni
Sirályokat felette felhőkkel táncolni,
láttam a békét az emberek szívében,
Láttam az erdőket fürödni a fényben.
Láttam sok-sok mosolyt és láttam a reményt,
Láttam az embert, és láttam a zenét,
Láttam a földet szeretetben élni,
Láttam a csöndet a széllel zenélni.
Láttam Istent amerre csak néztem,
Miközben éppen az Ő tenyerében ültem,
S az Ő hangján szólt hozzám a szél,
Mint anya, ki gyermekének mesél,
Millió apró tükörben láthatod magadat,
Hisz olyannak látod a világot, amilyen Te vagy!



Fotó:Internet

2 megjegyzés:

Mamka írta...

Csodás ez a vers!!!!!

Szera írta...

Igen! Az egyik legszebb, amit valaha olvastam! Az utolsó mondata alapigazság!