Vannak...

... napok, amikor egy betegség vagy egy gyógyszerváltás az ágynak lök és te csak fekszel, sírdogálsz és nagyon nem akarod! Vannak napok, amikor a kényszerű valóság kiköveteli a magáét, amikor magadra maradsz az összes kusza gondolatoddal, amikor szembenézel, amikor nem tudod elfordítania a fejedet, amikor nem akarod, de tőled függetlenül történnek meg  a dolgok. Aztán lassan ezek a napok is elmúlnak, a mélységből följebb jöhetsz és elfogadva a valóságot lassan megnyugszol. Vannak napok, amelyeknek komoly hozadéka van és talán hálás vagy, hogy megtörténhettek. Amikor rájössz, hogy az ember sokkal törékenyebb, mint a legfinomabb porcelán és átérzed, hogy jól, valóban csak a szívével lát az ember, amikor megfogadod, hogy nem bántasz többé, hiszen a sérülékenység nem a te sajátod, ilyenek vagyunk mindannyian. Hogy nem törsz pálcát senki felett, mert formáltatása óta csak Ő lát mindenkit. Csak szeretni van jogunk. Vannak napok amikor a hála túlcsordul benned azokért, akiket szerethetsz. Amikor valóban érzed, hogy minden jó szó gyógyír a sebzett léleknek és akarod, hogy ezt sose felejts el! Vannak napok, amelyek elősegítik, hogy rangsorolj és engedik, hogy meglásd milyen kevés dolog fontos. Vannak napok..., most mondhatod, hogy ez az én történetem, de nem tudom... lehet, hogy a tied is. :)