2013. április 19., péntek

Természetes...

... igényünk, hogy értelmes életet éljünk. Bármennyire szeretjük a körülöttünk élő állatokat, nem hinnénk, hogy azon gondolkodnak, hogyan élhetnének minőségibb, kielégítőbb életet. Ezzel a vággyal csak minket áldott meg a Teremtő.
De! Felmerülhet a kérdés, lehet egyáltalán értelmes az életünk?

"A mi esztendeink napjai hetven esztendő, a nagyon erőseké is nyolcvan esztendő, de ezek csak bajt és fájdalmat hoznak" Zsoltárok 90:10

Milyen igazak ezek a szavak! A mai világban az élet tele van bajjal és fájdalommal. Talán már te is eltűnődtél azon, hogy egyáltalán lehetséges-e igazán értelmes életet élni.
Vegyük például Maria esetét. Mindig is nagyon aktív volt, most 84 évesen már nem tud kimozdulni otthonról. Szellemileg még friss, de a teste már nem engedelmeskedik. Hogyan is érezhetné értelmesnek az életét?
Veled mi a helyzet? Biztosan te is feltetted már magadnak a kérdést, hogy értelmesnek nevezhető e az életed. Lehet, hogy monoton, fárasztó és unalmas a munkád. Talán senki sem ismeri el, hogy milyen keményen dolgozol. Még ha van is némi sikerélményed, a jövőt bizonytalannak érezheted. Az is lehet, hogy időnként magányos vagy lehangolt vagy. Otthon, a családban talán mindennaposak a veszekedések, vagy elképzelhető, hogy elveszítettél valakit, akit szerettél.
A bajok ellenére fontos tudnunk, hogy  lehet-e egyáltalán értelmes az életünk. Egy olyan férfi ad választ erre a kérdésre az életével, aki mintegy 2000 évvel ezelőtt élt a földön, és aki nem más, mint Jézus Krisztus. Őt sem kerülték el a gondok, mégis igazán értelmes volt az élete. A miénk is az lehet, ha követjük a példáját.
De hogyan? Egyáltalán mi adott értelmet az életének? Ha kíváncsi vagy a válaszra, kattints ide: http://www.jw.org/hu/kiadvanyok/folyoiratok/wp20130401/ertelmes-elet/

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Volt idő, hogy nem hittem az örök életben.
Ma már hiszek. Ettől egészen más távlatokban gondolkodom, nincs hová sietni...csak tanulni és merni szeretni.

Szera írta...

Ezt szépen írtad!