Van...

... 5 perced?

"Mikor örökbe fogadsz egy kutyát, sosem tudhatod, mi van a batyujában. Hogy abból az életből, amit nélküled élt, mit hozott magával. Hiszen ő is volt kiskölyök lapátfülekkel és rózsaszín pocakkal, tejszagú babaszőrrel, csak te nem láthattad..., és sosem láthatod. Nem voltál ott, mikor először tettek nyakörvet a nyakába, vagy először mászott az ágyba. Volt egy neve, amin hívták, amit becéztek, vagy amit üvöltöttek, mikor dühösek lettek rá, de te nem tudod meg ezt a nevet soha. Sebekkel jön. Néhányan nem testivel, de mind hoz a batyujában valami lelki sérülést. Hiszen volt egy élete előtted, egy családja nélküled, és ő szerette őket. Nem tudsz annyira bántani egy kutyát, hogy ne szeressen. Ha láncon élt, ha ütötték, neki az volt a világ, ott volt otthon. És nem is gondolt rád. Aztán ez a család kilöki magából, utcán kóborol vagy gyepmesteri telepen ül, és a sorsát várja. Akkor jössz te. A szemébe nézel, és nem látod a babaszagú kölyökkutyát, a sérült lelkű felnőttet látod, akinek volt egy élete. Aki csalódott. Akinek szüksége van RÁD.
Hazaviszed, és minden nap meglepetés. Hogy fél dolgoktól, amikre nem számítasz, hogy kicsapong vagy teljesen kifordul magából. Neked teljesen természetes, hogy a másik kutyád boldogan játszik és repül a labda után, és nem érted, ő miért retteg belépni az ajtódon, felmenni egy lépcsőn, vagy miért harcol minden ellen. Aztán eltelnek a napok, a hónapok, az évek, és nem is emlékszik már rá, hogy volt egy élete előtted, csak téged szeret, mintha sosem lett volna más, és békésen helyezkedik el a helyén, és az életedben, olyan boldogan, hogy néha te is elfelejted, hogy ez nem volt mindig így. És ezer fotó készül a ti közös történetetekről." Magos Judit
 

Grafika: Depsa (Salvatore De Pasquale)