2013. szeptember 22., vasárnap

"Az...

... én szívem kisóra, szeretet a rugója, mindig csak azt ketyegi anyut, aput szereti."

Ezt a kis versikét tanítgatta nekünk, amikor még kicsik voltunk. Ma megtaláltam ezt a fotót. Apu a zalai szőlőhegyen. Mindig azt mondta, ha Oltárcot, a szülőfaluját emlegette, hogy "haza". Pedig 14 évesen eljött ebből a picike faluból, hogy szerencsét próbáljon Budapesten. Aztán megismerte az anyukámat, összeházasodtak és 21 évesek voltak amikor megszülettem. Sírva fakadtam, amikor elnézegettem ezt a fényképet, pedig nap, mint nap láthatom. De ez most más volt. Néztem apám arcát és arra gondoltam, hogy én már most idősebb vagyok, mint amikor ő, egy verőfényes október 1-én feladta a harcot és legyőzte a betegség. Ahogy telnek az évek egyre több mindent megértek vele kapcsolatban. ...egyre jobban hiányzik. Már annyi mindent meg tudok bocsájtani, amiért sokáig nehezteltem. Hiszem, hogy egyszer el tudom neki mondani, hogy olyan sokszor elbeszéltünk egymás mellett és ma már tudom, hogy alig ismertük egymást, bár az én szüleim soha nem váltak el, nem volt csonka-családunk, csak kevés év jutott nekünk. Ma már én is felnőtt vagyok és engem is megtöredezett az élet, de optimista lettem APÁM!!! Hiszem, hogy nem ennyi az élet és meg kell látni a szépet minden napban, mert másképp nem megy! De értem a dühöt, amit érzett, hogy az élet igazságtalan, de én látom a JÖVŐT! Hiszem, hogy hamarosan találkozunk és elsimulnak a hullámok! ÉS HISZEM, hogy hamarosan valósággá válnak ezek a sorok!

" Erre harsány hangot hallottam a trón felől, mely ezt mondta: „Íme! Az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakozni, azok pedig az ő népei lesznek. És maga az Isten lesz velük. És letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak.” (Jelenések 21:3, 4)


4 megjegyzés:

Emőke írta...

Az érzésed megértem.... sokat nosztalgiázom a keserédes emlékű fotókon könnyezve....

Szera írta...

Édes-bús nosztalgia...

Timi írta...

Mennyire hasonlítasz apukádra!!! :o))

Szera írta...

Igen! Ezt már sokan mondták. Gyerekkoromban mindig ezt hallottam: Tiszta apja! :)