2013. március 27., szerda

Találtam...

... egy verset, nem olyan rímekkel díszített klasszikusat, hanem egy XXI.sz.-i beszélgetőst, olyan lázárevineset..., de Békés Pál emlékére írottat. Szerelmem, útközben... Nekem kicsit elszorult a szívem, amikor olvastam, talán csak az én korosztályom érti igazán..., ha TE, aki erre jársz érted, tudod miért...


Lackfi János:
Örök

A Lázervin meghalt?
Meg.
Ő írta ezt a könyvet?
Ő.
Aki könyvet ír, az mind meghal?
Meg.
És aki könyvet olvas?
Az is.
És aki nem ír és nem olvas?
Bizony az is.
Akkor nem a könyvekben van a halasztás.
Hát nem.
Csinálsz nekem egy hosszúlépést?
Az nem gyereknek való.
Mért, mi van benne?
Bor meg szóda.
És aki megissza, hosszabbat tud lépni?
Egy ideig igen.
És aztán?
Ha túl sokat iszik, egyáltalán nem tud lépni.
És ha keveset?
Akkor még ugrándozni is tud.
A Lázervin szerette a hosszúlépést?
Nem tudom, nyáron biztos, mert olyankor nagyon jól esik.
Mégis télen lépte a leghosszabbat.
Mégis.
Most már nem lehet utolérni?
Most már nem.
Akkor se, ha iszom hosszúlépést?
Akkor se.
Akkor inkább iszom rövidet.
Az végképp nem gyereknek való.
Mi való a gyereknek?
Tea meg gyümölcslé.
Akkor csinálj nekem gyümölcslépést.
Az milyen?
Gyümölcslé meg szóda.
Jó, csinálok.
Várj csak, én mégis szeretném egy kicsit utolérni a Lázervint.
Most rögtön?
Valamit meg kell beszélnem vele.
Hát nem tudom…
Tegyél még valamit a gyümölcslépésembe, akkor sikerülni fog.
És mit tegyek bele?
Öröklét.

4 megjegyzés:

Krisztina írta...

Küldök Neked én is egy versrészletet.

" Felébredek, hogy aludjak,
és lassítom az ébredésem.
Abban érzem sorsomat,
amitől nem tudok félni.
Úgy tanulok, hogy odamegyek,
ahová mennem kell."

Theodore Roethke: Az ébredés

Joan Anderson - Egy év a tengerparton című könyvéből való.

Szera írta...

Nagyon kedves vagy, köszönöm! Szeretem a gondolkodós dolgokat...

Kékmadár írta...

Fura, de tényleg szívszorító.

aranyperzsa írta...

Ez nagyon jó, köszönöm...