2011. február 20., vasárnap

Miért...


... fontos kimutatni az érzéseinket?

Amikor kislány voltam megijedtem, hogyha valaki sírt...
Aztán kamaszlányként gyengének tartottam azt a férfit, aki könnyekben tört ki...
Ma már meghatódom, hogyha őszinte érzésekkel találkozom...
Változunk, hogyha hagyjuk magunkat formáltatni AZZAL, aki mindent ismer, akkor -reményeim szerint- olyanná válhatunk, mint egy finom, letisztult és nemes bor... :)

Na, de térjünk vissza az eredeti kérdéshez... :)

Miért fontos kimutatni az érzéseinket?
„ÖLELGESSE őket sokat!” – javasolta egy gyermekpszichológus egy újdonsült anyukának, aki ikreknek adott életet. Az anyuka abban kért tanácsot a professzortól, hogy hogyan nevelje fel a gyermekeit, mi lenne a legjobb nekik. A professzor azt mondta, hogy „a szeretetet és a kötődést többféleképpen kell kimutatni: öleléssel, puszikkal, meleg szavakkal, megértéssel, jókedvvel, nagylelkűséggel, megbocsátással, és amikor szükség van rá, tudatos fegyelmezéssel. Soha nem szabad azt feltételeznünk, hogy a gyermekeink tudják, hogy szeretjük őket.”
Tiffany Field, a Miami Egyetem (USA, Florida) egyik tanszékének, az Érintéskutató Intézetnek a vezetője egyetért a fenti tanáccsal. „A gyerekek fejlődéséhez és egészségéhez ugyanolyan elengedhetetlenül fontos az érintés, mint a táplálkozás és a testmozgás” – állítja.
Vajon a felnőtteknek is szükségük van az érintésre, arra, hogy érezzék, hogy szeretik őket? Igen. Claude Steiner klinikai pszichológus a kutatásai alapján arra a következtetésre jutott, hogy korunktól függetlenül a szavakkal és érintéssel kifejezett szeretet rendkívül fontos az érzelmi egyensúlyunkhoz. Laura, aki nővér, és sok idős van a gondjaira bízva, ezt mondja: „Saját tapasztalatból tudom, hogy ha kimutatjuk a szeretetünket az idősek iránt, egyszerűen kivirulnak. Ha kedvesek vagyunk velük, és megérintjük őket, akkor elnyerjük a bizalmukat, és szívesen megteszik, amit mondunk nekik. És ha kedvesen bánunk velük, akkor a méltóságuktól sem fosztjuk meg őket.”
Ezenkívül azok, akik kimutatják az érzéseiket, magukkal is jót tesznek, nemcsak azokkal, akikkel szeretettel bánnak. Ahogyan Jézus Krisztus mondta annak idején, „nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Cselekedetek 20:35). Az pedig még mélyebb megelégedettséggel fog eltölteni minket, ha azok iránt mutatjuk ki az érzéseinket, akik nyugtalanok valami miatt, depressziósak, vagy félelmeik vannak. A Bibliában sok történet van arról, hogy egy-egy ilyen személynek az segített, hogy mások kimutatták irántuk az érzéseiket.
Mennyire megvigasztalódhatott például az a „férfi, akit elborított a lepra”, és emiatt a társadalom kitaszítottja volt, amikor nem más, mint Jézus Krisztus együtt érzően megérintette! (Lukács 5:12, 13; Máté 8:1–3).
És mekkora erőt önthetett az idős Dániel prófétába az, amikor Isten egyik angyala meleg szavakkal bátorította, és háromszor is megérintette! Ahhoz, hogy új erőre kapjon, a fáradt és érzelmileg kimerült Dánielnek pontosan arra volt szüksége, hogy szeretettel megérintsék, és bátorítóan szóljanak hozzá (Dániel 10:9–11, 15, 16, 18, 19).
Egyszer Pál apostol néhány kedves barátja körülbelül 50 kilométert utazott, hogy találkozhassanak vele Milétuszban. Pál ott elmondta nekik, hogy lehet, hogy nem fogják őt látni többé. Mennyire felbátorodhatott, amikor az Efézusból érkezett hű barátai a „nyakába borultak, és gyengéden csókolgatták”! (Cselekedetek 20:36, 37).
Így hát a Biblia is, és a modern kutatások is arra ösztönöznek minket, hogy mutassuk ki egymás iránt az érzéseinket és a szeretetünket. Fizikailag, és érzelmileg is szükségünk van rá. Vagyis elmondhatjuk, hogy nem csak a gyerekeknek van szükségük arra, hogy megfelelő és őszinte szavakkal és érintésekkel megmutassuk nekik, hogy szeretjük őket.

Fotó: INTERNET

8 megjegyzés:

Katalin írta...

Baráti ölelést küldök,

ha elfogadod
és kívánom, mindíg találd meg a határt, hogy adj annyit és akkor és úgy, ahogy szükség van, és úgy kapj te is

és még egy ajándék: ide tartozik: Márai Sándor: Füveskönyvéből a Tapintatról. Arról, hogy tudni kell mikor öleljünk, és mikor van szükség visszahúzni ölelési ingerünket, a másik magányra-vágyását tiszteletbe tartva...

Szera írta...

Kedves Katalin!
Elfogadom és köszönöm... :)
Talán értem, amit írtál..., tudom, hogy fontos a kiegyensúlyozottság mindenben...
... néha "túlcsordulunk"... DE! :)

Luli :) írta...

Nagyon egyetértek minden gondolattal!

Szerintem nagyon fontos a mai világban, hogy kimutassunk az érzéseket, hiszen körülöttünk annyira érzéketlenné válik minden!Szükség van rá....mindenkinek!És sokszor egy ölelés vagy egy simogatás többet ér mindennél!Én nagyon szeretem azok közelségét érezni akiket szeretek!Nagy szüksége van egy gyermeknek is és egy felnőttnek is erre!
Nincs is annál jobb mint mikor szerethetünk és szeretnek!Ezeket mindíg jó nem csak szavakkal, hanem "tettekkel" is kimutatni!És így utánozhatjuk AZT, aki megadta ezt a képességet nekünk!

Szép estét Szera!

Timi írta...

Nagyon kedves dolgokat írtál!!! Sok szeretettel küldök Neked én is egy ölelést ♥!

Szera írta...

Luli: Szép estét nektek is! Jó lenne már megölelni benneteket! :)
Timi: Köszönöm! én is ölellek! :)

Ida írta...

Szera!
Nagyon köszönöm ezt a bejegyzést. Ma épp nagy szükségem lett volna néhány megnyugtató szóra, baráti ölelésre.
Nagyon igaz, amit írtál.

Mammka írta...

Olyan jó ,hogy hétvégén többet vagyunk együtt a családdal! Ölelésben nem volt hiány.:) Ebből élek egy hétig,meg még tankolgatok hét közben.:)

Szera írta...

Mammka: bizony fel kell tölteni a lelki akkumulátorainkat... :)