2016. szeptember 2., péntek

Sokat...

... gondolkodom mostanában az idő múlásán, az öregségen vagy inkább öregedésen. Lehet méltósággal tenni, de kellemes érzésekkel biztosan nem. Ma temették el apukám nagynénjét, 84 éves volt, apu 25 éve halt meg, 48 évesen. Ahogy múlnak az évek és egyre több történés van mögöttem, annál inkább érzem, hogy mennyire semmi az a 70-80 év..., hogy azok az emberek, akiket gyerekkoromban idősnek láttam, fiatalabbak voltak, mint most én.
Nagyon szomorú lenne az ember lét - az értelmetlenségről nem is beszélve - , ha ennyi lenne. Ti mit gondoltok erről?



2 megjegyzés:

Éva írta...

Ezen már én is sokszor gondolkodtam. Ahogy mi is idősödünk úgy látjuk másként az éveket. Sokszor volt eszembe mikor első munkahelyemre mentem voltam 19 éves és a kolléganő mint utóbb kiderült 32 éves volt és én nem tudtam elsőre letegezni, hihetetlen a mai eszemmel rágondolva!

Szera írta...

Bizony. :)