2015. június 21., vasárnap

Mai...

... hangulatmorzsák. :)
















Úton. Anyukámék csodálatos kertje. Ajándék, amit a húgoméknak varrtam házassági évfordulójukra.

3 megjegyzés:

Éva Erdős írta...

De jó is hazamenni! Nekem mindig olyan szép, szívmelengető érzés volt. Minden kő, minden virág, minden , ami otthon volt:) Szép a szívecske, nagyon klasszul elkészítetted!

Szera írta...

Nekem ez nem az "igazi" hazám. Anyukám lassan 10 éve él itt, addig itt a nagy Budapest mellett lakott, mint mi. DE! Ismerem az érzést, amiről írsz. Nekem nagyon nehéz arra menni, ahol az igazi van, mindig a sírás kerülget... A szívecskét én is szeretem! :)

Éva Erdős írta...

Drága Szera! Én most így vagyok az eladott házunkkal, ahol oly sokáig éltünk, laktunk a szüleinkkel együtt. De sajnos ők már fentről vigyáznak ránk!
Sokáig tartogattuk a házat, kertet, hátha valamelyikünk gyereke itt szeretne lakni. De messzebb vannak, így sajnos muszáj volt eladni. Képzeld el abban az évben a kert annyi virágot hozott, mint még soha! Telis- teli volt virággal, még ott is ,ahol sosem volt .megkeresem a képeket és megmutatom Neked! Hát igen ez szívszorító, most is tudok sírni, ha eszembe jut <3
Szeretettel ölellek!