2014. július 16., szerda

Mindenféle...

...
Már nagyon régóta tervezem, hogy a közösségi oldal helyett újra itt írok többet. Nem ígérek olyat, amit nem tudok teljesíteni. DE! Mindenképpen folytatom az életem leegyszerűsítését. Itt a blogon "otthon" vagyok és csendesebb évekre emlékeztet, amikor még emberszabásúbb volt a világ...
Mert minden nappal jobban bepörög és ha nem muszáj, nem pörögnék vele. Tudom, hogy itt kell élni, nincsenek illúzióim.
Egyik nap barackot vettünk egy kedves, idős házaspártól. Amíg a férfiemberek a teraszon beszélgettek, addig én Éva asszonnyal nosztalgiáztam a hűvös házban. NAGYON élveztem. Festmények, amik családi emlékeket idéztek, régi bútorok, akik jóval túlélték eredeti tulajdonosaikat... Elnézést kért, hogy kint játszanak az unokák és ezért ez, meg az elmaradt a házimunkában. Ha ismerne, tudná, hogy ez engem egy cseppet sem érdekel, én csak kisebb-nagyobb szépségeket láttam és beszívtam a múló idő illatát.
Konkrét dolgot is hazahoztam. Elmondta, hogy mi a titka annak, hogy egy csepp gyümölcs se vesszen kárba. Apróra vágom a barackot, hagyom állni, a gyümölcs levet ereszt. Teszek rá egy kis citromsavat, megkeverem, így nem barnul be. Majd egy sűrűbb szitán vagy szűrőkanálon lecsöpögtetem. Külön edénybe teszem a levet és a sűrű gyümölcsöt. A lekvárnak valót felteszem a tűzre és nemám mindenféle zselésítőkhöz folyamodok, nincs is rá szükség, hiszen nem kell agyonfőznöm a gyümölcsöt, nem kell megvárni, hogy elforrja a levét. Felfőzöm, ízlés szerint cukorral, kiforrázott üvegekbe töltöm, pici tartósítószert teszek a tetejére, mehet a száraz dunsztba.
ÉS a gyümölcsléből elkészítem a téli szörpöt! :) Lemérem a súlyát, ugyannyi cukorral kikeverem. Nem kell főzni, csak úgy hidegen, teszek bele egy kis tartósítószert, amikor a cukor elolvadt, üvegekbe töltöm és mehet a polcra, aroma és színezékmentes szörpöt kapok. Tudom, hogy egyszerű az egész, de éppen ez a jó benne! :) Mondhatná valaki, hogy ebben is van tartósítószer! Van, de a leegyszerűsített élethez nekem hozzátartozik, hogy ebbe túlságosan ne merüljek bele.
A mellékelt kép egy váza, amire itt bukkantam rá! Köszönöm Éva! ♥
Fénykép: <3

5 megjegyzés:

Mamka írta...

Szeretethangoltan blogon olvasgattam a napokban én is a befőző trükköket,Ágnes is leszedi a levet és abból lesz a szörp.Ő nem tesz bele tartósítószert,de én ezt még nem merem::) talán megpróbálom néhány üveggel.
Aszalni szeretnék még.Szeretjük.
A váza csodás!!!Kék-fehér.:) Tied lett?

Szera írta...

Nem. :) Csak csodáltam és megkérdeztem, hogy készíthetek e egy fotót! Bory leszármazott Éva, már meséltem neked róla, de most ismertem meg.

Juccantó írta...

Könnyen elképzeltem a színeket,illatokat,hangokat:))))Jó volt olvasni Téged Szerám:)))

Éva Erdős írta...

Igen, igazad van, én is nagyon sokat vagyok a közösségi oldalon. De most még élvezem letölteni róla a kézimunkákat, látni szebbnél szebb porcelánokat, csipkéket. Persze lehet, hogy ez nem is sok idő, hiszen sokat itt vannak az unokáim. Velük sokat foglalkozom. Most már lehet őket tanítani a természet szeretetére, a gyógynövények ismeretére, amikből rengeteg van az udvarunkban, a KERTÜNKBEN. Rengeteg lekvárt, szörpöt teszek el nekik, és mindent, amit lehet.
A tartósítószert már száműztem a konyhámból , bízom magamban, hogy el tudom tenni anélkül is.
A váza mesés! Szépséges? Ajándékba kaptad?
Írjál ide sokat, sokszor, szeretnék én is itt lenni többet :)
Szeretettel ölellek! :)

Szera írta...

De aranyosak vagytok! :) Köszönöm! ✿