Ma meghalt az egyik kedves ismerősöm édesapja. Fiatalon és hosszan tartó betegség után.
Szombaton egy temetési beszéden voltunk. Kedves barátnőm és blogtársam apósát búcsúztattuk.
Vannak ilyen időszakok, amikor az ember még többet gondolkodik az élet dolgain. Mindig gondolkodtam azon, hogyan lehet megvigasztalni egy gyászolót. Régen, csak azt tudtam tenni, hogy átöleltem, tudom, hogy az sem kis dolog, amikor nagy szomorúság tölti be valaki szívét. Amióta megismertem a Biblia igazságát, sok mindent máshogy látok. A temetési beszéden hittársaim vettek részt. Olyan melengető volt a tudat, hogy mindannyian tápláljuk magunkban a feltámadás reménységét. A mai nappal kapcsolatban csak remélni tudom, hogy vigasztalni tudok a Biblia ígéreteivel. Soha, senkire nem szabad ráerőltetni az igazságot, hiszen a szabad akaratot mindannyian megkaptuk, de hallgatni sem szabad, hiszen aki birtokában van a reménységnek, nem tartogathatja meg magának, ez lenne a legnagyobb és legmegbocsájthatatlanabb önzőség.
Remélem ,köztetek nincsenek gyászolók, de talán erősíthetnek mindannyiunkat ezek a szavak.
"Mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak, és nincs többé fizetségük, mert nem emlékeznek rájuk többé, elfeledték őket. Szeretetük, gyűlöletük és féltékenységük is elveszett, és időtlen időkön át többé nincs részük semmiben sem, ami történik a nap alatt." Prédikátor 9:5.6
Jó érzés, hogy nem szenvednek sehol, nincsenek tudatuknál és egyedül Jehova emlékezetében vannak!
"Kitűzött ugyanis egy napot, amelyen megítélni szándékozik a lakott földet igazságosságban egy férfi által, akit kinevezett, és minden embernek biztosítékot adott azáltal, hogy feltámasztotta őt a halottak közül." Cselekedetek 17:31
Nem vagyunk biztosíték nélkül.
.jpg)
