Nehéz...

... heteken, napokon vagyok túl. Egy félrediagnosztizált tüdőgyulladás után kórház, vénás antibiotikum, oxigén, porlasztott légzéskönnyítő... véroxigénszint pocsék, a gyulladás mindkét tüdőt érintette. Az influenza-járvány miatt látogatási tilalom. A férjem napi kb, fél órát bejöhetett maszkban. Félelem, aggódás, kilátástalanság érzés, olyan volt, mint egy rémálom... amikor 37 fok alá ment a lázmérő, felemeltem a fejemet és patakzottak a könnyeim... Köszönöm Istenem! Köszönöm!
Nem írok részletesen sem a kórházi állapotokról, sem a többiről, ami körülvett. Az elhatározás minden eddigit felülmúlt, hogy el innen!!! el ebből az országból, ahol minden félelmetes, bizonytalan és kiszámíthatatlan. Aztán kezdtem magamhoz térni, hogy nincs hova menekülni, hiszen hamarosan hatalmas dolgok történnek a bibliai próféciák beteljesedéseként és AKI megmenthet majd, Ő mindenhol ott van. Nem akarok hallani most arról, hogy nálunk sokkal rosszabb körülmények között is élnek emberek, mert TUDOM!!! Azt is, hogy sokkal boldogabbak lehetnek emberek sokkal nehezebb körülmények között! TUDOM!!! Hálátlan sem vagyok, szeretném ezt hinni!
... mindegy is, túl sok minden felkavart, meg a láz, meg a kiszolgáltatottság. Itthon vagyok, próbálok megnyugodni, pozitívan gondolkodni és gyógyulni!