Ma...

... 100 éve született meg a nagymamám egy zalai kis faluban. Ma 23 éve temettük el az apukámat, a nagymamám egyetlen fiát, nagymamám túlélte őt 15 évvel. Milyen furcsa az élet. Ezt a számolósdit már párszor leírtam ide, a blogba... nehéz tőle szabadulni, bár nem is akarok, mert értelmetlen lenne.
A fájdalom, a gyász elviselhetővé szelidült régóta. A REMÉNY él bennem egyre erősebben, hogy nemsokára viszont látom őket. Hamarosan valóságossá válnak ezek a szavak. Hálás vagyok, hogy megismerhettem a Biblia igazságát és nem vagyok vigasztalhatatlan! :)


" És új eget és új földet láttam, mert a korábbi ég és a korábbi föld elmúlt, és a tenger nincs többé.  És a szent várost, az Új Jeruzsálemet is láttam alászállni az égből, az Istentől, felkészítve, mint a férje számára felékesített menyasszony. Erre harsány hangot hallottam a trón felől, mely ezt mondta: „Íme! Az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakozni, azok pedig az ő népei lesznek. És maga az Isten lesz velük.  És letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak.”" Jelenések 21:1-5