Amikor...

... anyósom megszületett egy tél végi napon, a szülei még nem sejtették, hogy abban az évben kitör a II. világháború. Mama cseperedett és nagyon várta haza az édesapját, ahogyan mesélte hozzájuk közel volt egy kis kápolna, oda ment imádkozni, hogy Isten hozza haza az apukáját, ez már a háború vége felé volt. Ő nem jött soha többé,, csak egy katonatárs, aki elhozta a jegygyűrűjét.
Azóta nem tudom szeretni Istent! - ezt szokta mondani.

Sokan hasonlóan éreznek. Miért olyan nehéz szeretniük Istent?

"Bár imádkoztam Istenhez, hogy segítsen, mégis úgy éreztem, hogy távol van tőlem, szinte elérhetetlen. Számomra egy elvont fogalom volt, érzések nélkül." (Marco, Olaszország)

"Noha szívből vágytam rá, hogy Istent szolgáljam, olyan megközelíthetetlennek tűnt. Úgy gondoltam, hogy túl szigorú, és csak büntet minket. Nem hittem, hogy gyöngéd érzései vannak." (Rose, Guatemala)

"Gyermekként úgy gondoltam Istenre, mint aki folyton a hibát keresi bennünk, hogy megbüntethessen, ha rászolgálunk. Később közömbösnek hittem. Olyannak képzeltem, mint egy miniszterelnököt, aki igazgatja az állampolgárok ügyeit, de valójában nem érdekli a sorsuk." (Raymonde, Kanada)

Te hogyan gondolsz Istenre? Lehet, hogy nem szeret minket?
Miért tekintenek az emberek úgy Istenre, mint aki "távoli és félelmetes"? Mit tanít róla a Biblia? Vajon, ha megtudod, hogy milyen is valójában, könnyebb lesz szeretned őt?

Rendkívül érdekes, hasznos és elgondolkodtató dolgokat olvashatsz, ha rákattintasz a linkre! Kívánom, hogy közelebb kerülj HOZZÁ! :)
http://www.jw.org/hu/kiadvanyok/folyoiratok/wp20131101/nehez-sokaknak-szeretniuk-istent/