2012. december 10., hétfő

Képzeljétek...

... találtam egy 6 órás Vivaldit a Youtubon, ajándék a javából, mindig megnyugtat, ellazít. Most ültem le, túl vagyok egy-két dolgon, a gyermek már kiment a Bazilikához, elláttam forró teával, reggel sütöttem neki fahéjas-gyömbéres zabkekszet és az anyai szívem minden melegével engedtem el.
Olyan nehéz nekik, vállalkoznának, talán némi álmodozással, de a kijózanító valóság melléjük szegődik... Szépen, becsülettel, nem megbántva senkit..., de ez így, sajnos nem megy ebben a tökéletlenségben.

Két dolog még... Egy csodálatos vers és Vivaldi, hátha valaki kívánja még a nyugalmát!
Szép, békés napot mindannyiunknak!


MILYEN JÓ LENNE NEM ÜTNI VISSZA

Mikor nagyokat ütnek rajtunk,
Milyen jó lenne nem ütni vissza
Se kézzel, se szóval,
Világitni a napvilággal,
Elaltatni az éjszakával,
Szólni a gyávaság szavával,
De sose ütni vissza.
Lelkeimmel pörölnöm kéne
S élvén is vagyok most a béke.
Kristály patakvíz folydogál
Gyémántos medrü ereimben.
Szelid fényesség az ingem
És béke, béke mindenütt,
Pedig csak én élek vele!...
Fölemelnek a napsugarak,
Isten megcsókolja minden arcom
És nagy, rakott szekerek indulnak belőlem
A pusztaság fele.
1924. júl. 10.    József Attila



4 megjegyzés:

Emőke írta...

Köszönöm a szép zenét/én is ott táncoltam most selyemruhában egy palota báltermében;-)/és köszönöm a verset is,nem ismertem és nagyon jól jött!

Szera írta...

:)

Mammka írta...

Vivaldi örök kedvenc és visszaidézi a gyerekkoromat is,sokat hallgattuk!A vers is csodás!

Szera írta...

:)