2012. december 8., szombat

A...

... művészet csoda! :) Minden alkotásnak annyi olvasata van, ahányan vagyunk. Elsőként az alkotóé, bár sokszor ő sem érti mi is jött ki az ő bensőjéből. Csak az érti igazán, Aki a szívek vizsgálója. Aztán minden olvasó, hallgató, néző külön világba lép, a sajátjába ugyan, de olyan kis zugát ismeri meg a szívének, ami előtte is rejtve volt. Csak nekünk embereknek adatott ez meg! Legyünk érte hálásak! :) Minket sok állat vesz körül, elmondhatom, hogy a hűségről, szeretetről sokat tanulhatunk tőlük, de az alkotás élvezete a miénk.

Reggel néztem egy műsort, félálomban, de ez a kis részlet felébresztett, persze én az én olvasatomat értem, de próbáljátok ki ti is, a tietek milyen. Szép gondolatokat!

U.i:: Köszönöm a sok megerősítő bejegyzést az előző beírásomhoz, tegnap a könnyek uralkodtak rajtam, ma már biztosan jobb lesz! :)


"Volt egyszer egy ember, az ő háza udvarán oszlopot épített az ő Istenének.
De az oszlopot nem márványból faragta, nem kőből építette, hanem ezer meg ezer apró csillámló homokszemcséből, és a homokszemcséket köddel kötötte össze.
És az emberek, akik arra járva látták, nevettek rajta és azt mondták: bolond.
De az oszlop csak épült, egyre épült, mert az ember hittel a szívében építette az ő Istenének.
És amikor az oszlop készen állott, az emberek még mindig nevettek és azt mondták: majd a legelső szél összedönti.
És jött az első szél: és nem döntötte össze.
És jött a második szél: és az sem döntötte össze.
És akárhány szél jött, egyik sem döntötte össze, hanem mindegyik szépen kikerülte az oszlopot, amely hittel épült.
És az emberek, akik ezt látták, csodálkozva összesúgtak és azt mondták: varázsló. És egy napon berohantak az udvarára, és ledöntötték az ő oszlopát.
És az ember nem szitkozódott és nem sírt, hanem kiment megint az ő udvarára és hittel a szívében kezdett új oszlopot építeni az ő Istenének.
És az oszlopot most sem faragta márványból, sem nem építette kőből, hanem megint sok-sok apró homokszemcséből, és a homokszemcséket köddel kötötte össze."

Vass Albert: Előhang

Nincsenek megjegyzések: