2012. február 17., péntek

Két...


... éve veszítettük el a nagynénémet, egy évekig tartó, súlyos betegség után.
Furcsa örökséghez jutottam, egy hatalmas szatyor hímzőfonalhoz.
Drága gyermekem színek szerint szortírozta őket, néha használtam is belőle. DE! Ma értelmet kaptak! 3 szívet hímzek belőlük, egy ibolyásat a húgomnak, egy pipacsosat anyukámnak és egy bogyósat magamnak, Nóra választja majd ki a színeket és így összeköt majd bennünket ez a hagyaték. Biztosan értitek a lényegét... :) Jólesett ezt így kigondolni.

Kép: internet

8 megjegyzés:

Krizantám írta...

Nagyon szépen kigondoltátok! :-)

Tavaly nyáron én is örököltem édesanyám nagybátyjáéktól hasonló szépségeket, de szerencsére még személyesen tőlük! A feleségétől kaptam meg a rég nem használt hímzőfonalait és kötős fonalait! Az összeset... (Mondjuk van benne egy nagy összegombolyodott kupac, ami úgy néz ki, mint egy hatalmas nagy színkavalkád a sokféle összevissza hímzőfonallal...) :-)))

Számomra felbecsülhetetlen értéke van, mert tudom, hogy Tőle van és nagy szeretettel adta önzetlenül... :-)

Szera írta...

Igen..., ezek a VALÓDI kincsek! :)

Monika írta...

Ez nagyon szép terv!!!!!!
Én is örököltem anyukámtól egy kevés hímzőfonalat,anyósom-anyukától is....Nagyon-nagyon szép kincsed van!

Timi írta...

Szerintem is szép gondolat! :o)

Rita írta...

Szerintem is az! Így ott lesznek veletek, megelevenednek majd a szép emlékek, az esetleges szellemi örökség is... ugyanakkor szerintem terápiás jellegű is az ilyen alkotás, segít a feldolgozásban...

erdoseva55 írta...

Én is őrizgetek hasonló dolgokat!
A nagybátyámtól egy szép faragott polcot, ami egyáltalán nem illik a modern konyhámba, de feltettem, mert gyönyörű és nagyon értékes. Ezen őrzöm anyukám teás porcelánjait:)
A Ti emlékeitek is nagyon szívmelengetőek!:)

vmorsy írta...

Szera

Csodás gondolat, és így nap mint nap veletek lesz. :)

Barbi írta...

:) Szép kigondolás!