2009. április 2., csütörtök

Nagyszabású...



... kiállításon vesz részt az egyik rajzom, egy igen híres londoni múzeumban, a helyi újságok is hírül adták a nagy eseményt. Szeretnék köszönetet mondani: férjemnek, lányomnak, az óvónénimnek (hoppá! én nem is voltam óvodás, na mindegy is...), régi és új szomszédaimnak, a kisboltos Erzsikének és mindenkinek, aki buzdított... Köszönöm, hogy hittetek bennem... és nem utolsó sorban köszönet:http://hokatastudio.blogspot.com/

14 megjegyzés:

Juhizs írta...

Nagyon örülök!!!!
Végre, végre :-) De jó is lenne, ha ez nem egyszeri alkalom lenne... Gratulálok

Barbi írta...

:D

katafolt írta...

A szöveg még jobb is,mint a képek :-)

Annás írta...

Nagyon tetszik, ezt nekem is ki kell próbálnom!!!
Örülök, hogy megérkeztek a tojáskák. Írtam hozzá levelet is, de elfelejtettem beletenni a borítékba. Biztosan a tavaszi fáradtság az oka...
Jó hétvégét!

helen írta...

:D Ez jó :D

Egyébként én se voltam ovodás ;) Te hogy úsztad meg?

Szera írta...

Helen: Én a nagymamámmmal voltam otthon, aztán előkészítőn voltam, de csak rövid ideig, suli előtt...
Annás! Mi nagyon sokat jártunk Etyekre játszóházazni, a Pöcök együttessel nemezeltem, ill. varrtam, lehet, hogy találkoztunk?!
Juhizs: Látod! Csak eljött az aranysárga nap!

Violini írta...

Gratulálok! Lehetne kérni kicsit részletesebb tudósítást az eseményről, és hogy hogy kerültél oda? Melyik múzeum,és milyen kiállítás?
Nem kis dolog ez :-)))

Szera írta...

Violini! A felfedezőm ugyanaz volt, mint Gerdáé, de tudod, csak virágnyelven lehet erről írni, nehogy rájöjjön valamelyik titkosszolgálat, hogy magyar tehetségekre és szépségekre is vadásznak. Többet nem mondhatok. Találkozzunk a megszokott helyen és időpontban, szóban egyszerűbb lesz.:)

colette írta...

Huúúú én először bevettem, mondjuk mindenben rettentő naív vagyok. Már őszinte gratulációm szavait fogalmaztam, mikor idelátogatva lehullott a lepel. Ettől mondjuk nem lettek a rajzaid kevesebbek a szemembe, sőt:)))

Juhizs írta...

Szera, ezt nem fogom megbocsátani...

én annyira, de annyira örültem Veled...

nekem nagyon kevés időm szokott lenni, nem tudok mindig továbbkattintani, de most leesett, hogy olyan vagyok, mint, aki elhitte, hogy megveheti a Lánchidat...

Pedig olyan jó lenne, ha igaz lenne.

Szera írta...

Juhizs! Te drága gyermek! Örülj velem továbbra is! Legyen minden úgy, ahogy lennie kell...:)

Violini írta...

juj,ez gyilkos volt :-/
nem is értem hogy sétáltam be a csapdába, amikor én is jártam az említett oldalon...
ügyes vagy

Annás írta...

Szia Szera! Ezek szerint biztosan találkoztunk már, mert őrzünk itthon pár nemezlabdácskát, amit a gyerekek készítettek a pincefesztiválon...

Ida írta...

Szia Szerafin!

Engem is átvertél!
Kellenének vissza az anyagok.
Jössz szombaton?

Puszi