Kaotikus...

... nap. Délelőtt bibliatanulmányozáson voltunk egy roma családnál. Soha nem láttam bele a cigányság életébe, mindennapjaiba. Most először. Régóta járunk hozzájuk és egyre jobban megismerjük őket. Megtapasztaltam, hogy milyen a szellemi éhségük, hogy "ösztönből" nem mernék tagadni Isten létét, hogy a hitüket furcsa babonák szövik át, hogy olyan tiszta a szívük, mint a gyerekeknek, hogy milyen tisztelettel vannak irántunk, úgy hívnak minket, hogy a "hívők", hogy milyen örömmel töltötte el a feleséget, hogy én délelőtt 11-kor ettem a rizseshúsból, amit ő készített, hogy milyen hálásan nézett rám, amikor megsimogattam a pocakját, ahol a leendő kisbabája lakik, a 3. , picit nagymamának érzem magam, egy büszke nagyinak, hiszen amikor megtudták, hogy terhes, szóba jött, hogy nem tartják meg, akkor már a lányom tanult velük. Elmondta nekik, hogy Isten számára szent az élet, a még meg nem született baba élete is, hisz az élet a fogantatással kezdődik. Megtartották a babát, 1-2 héten belül megszületik. Láttam a teljes kiszolgáltatottságot, a reménytelenséget... olyan nehéz nekik, hogy ezt el sem tudom mondani. Nagyon szomorú lett a szívem.
Délután kaptuk a hírt, hogy egy drága barátunk, hittestvérünk meghalt. Tudtuk, hogy hamarosan bekövetkezik, de hírtelen olyan fájó hidegség töltötte el a bensőmet. Biztos reménységünk van és mégis nehéz.
Most itt ülök és írok, lehet, hogy soha senki nem olvassa el, talán inkább csak magamhoz szólok, az se baj. De! Hátha jár erre valaki, akinek szintén nehéz a szíve és akkor kicsit támogatjuk egymást, így ismeretlenül is. Olyan kaotikus az élet.
 Fotó: internet