... éveket (21) töltöttem el óvónőként. Minden szeptemberben úgy éreztem, hogy egyre "vadabb" gyerekek jönnek, vegyes csoportom volt, úgyhogy mindig jöttek újak. Aztán szépen lecsillapodtak és békességben teltek a napjaink. Legalábbis addig, amíg anya vagy apa meg nem jelent. Persze, ez nem minden gyerekre, családra volt jellemző.
Az utóbbi évtizedekben a nyugati országokban jelentősen megváltozott a családok élete. Régebben a szülők kezében volt az irányítás, és a gyerekek ezt el is fogadták. De ma ennek épp az ellenkezője figyelhető meg.
Valós probléma, hogy a szülők a gyerekeik minden kívánságát teljesítik, tolerálják a neveletlenségüket, és megmentik őket a tetteik következményeitől.
Persze sok szülő igyekszik helyes értékeket átadni a gyermekeinek, egyrészt azzal, hogy jó példát mutat, másrészt pedig azzal, hogy határozottan, de szeretetteljesen fegyelmezi őket, ha szükséges. El kell ismerni azonban, hogy ezek a szülők "szemben úsznak az árral".
Hogy jutottunk el idáig? Miért nem fegyelmezi sok szülő a gyermekét? Ha kíváncsi vagy a válaszokra, kattints ide: http://www.jw.org/hu/kiadvanyok/folyoiratok/g201504/fegyelmezes-gyermekek/
Fotó: internet
2 megjegyzés:
Hú, ebben mennyire igazad van!
Én is "szemben úszom az árral", és értetlenül figyelem azokat a családokat, ahol a gyerekeknek mindent szabad.
Boltban dolgozom, és sokszor olyan hisztiket látok, hogy nem tudom az anyukának vagy inkább a gyereknek kellene-e az a bizonyos "észhez térítő pofon"....
Bizony nehéz! Aztán ezekből a gyerekekből kamasz lesz, aztán felnőtt...
Megjegyzés küldése