2015. április 11., szombat

Hosszú...

... éveket (21) töltöttem el óvónőként. Minden szeptemberben úgy éreztem, hogy egyre "vadabb" gyerekek jönnek, vegyes csoportom volt, úgyhogy mindig jöttek újak. Aztán szépen lecsillapodtak és békességben teltek a napjaink. Legalábbis addig, amíg anya vagy apa meg nem jelent. Persze, ez nem minden gyerekre, családra volt jellemző.


Az utóbbi évtizedekben a nyugati országokban jelentősen megváltozott a családok élete. Régebben a szülők kezében volt az irányítás, és a gyerekek ezt el is fogadták. De ma ennek épp az ellenkezője figyelhető meg.
 Valós probléma, hogy a szülők a gyerekeik minden kívánságát teljesítik, tolerálják a neveletlenségüket, és megmentik őket a tetteik következményeitől.
 Persze sok szülő igyekszik helyes értékeket átadni a gyermekeinek, egyrészt azzal, hogy jó példát mutat, másrészt pedig azzal, hogy határozottan, de szeretetteljesen fegyelmezi őket, ha szükséges. El kell ismerni azonban, hogy ezek a szülők "szemben úsznak az árral".
 Hogy jutottunk el idáig? Miért nem fegyelmezi sok szülő a gyermekét? Ha kíváncsi vagy a válaszokra, kattints ide: http://www.jw.org/hu/kiadvanyok/folyoiratok/g201504/fegyelmezes-gyermekek/

Fotó: internet

2 megjegyzés:

Klaudia írta...

Hú, ebben mennyire igazad van!
Én is "szemben úszom az árral", és értetlenül figyelem azokat a családokat, ahol a gyerekeknek mindent szabad.

Boltban dolgozom, és sokszor olyan hisztiket látok, hogy nem tudom az anyukának vagy inkább a gyereknek kellene-e az a bizonyos "észhez térítő pofon"....

Szera írta...

Bizony nehéz! Aztán ezekből a gyerekekből kamasz lesz, aztán felnőtt...