2013. július 28., vasárnap

Most...

... néztem meg egy filmet, a tékozló fiú esetét dolgozza fel napjainkra átültetve. Elsírtam magamat párszor, mert nagyon megérintette a szívemet. Az egyik legszebb történet a Bibliában. Az őszinte megbánásról, a mindent megbocsájtó szeretetről. Hogyha nem ismered ezt a történetet, figyelmedbe ajánlom!


 "Azután ezt mondta: „Egy embernek volt két fia.  És a fiatalabbik így szólt az apjához: »Apám, add ki nekem a vagyon rám eső részét.« Erre az megosztotta köztük megélhetésre szánt javait.  Később, néhány nap múlva, a fiatalabb fiú mindent összeszedett, elutazott egy távoli vidékre, és ott kicsapongó életet élve eltékozolta vagyonát.  Amikor már mindent elköltött, súlyos éhínség támadt szerte azon a vidéken, és kezdett szükséget látni.  Sőt elment, elszegődött a vidék egyik polgárához, és az elküldte őt a mezőire disznókat őrizni.  Ő pedig szeretett volna jóllakni a hüvelytermésekkel, amelyeket a disznók ettek, de senki nem adott neki semmit.
 Amikor észhez tért, így szólt: »Apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen veszek!  Fölkelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: ,Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened.  Nem vagyok már méltó arra, hogy fiadnak hívjanak. Tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.’«  Fölkelt tehát, és elment az apjához. Még mikor távol volt, az apja meglátta őt, és szánalomra indult. Odafutott, a nyakába borult, és gyengéden megcsókolta.  Akkor a fiú ezt mondta neki: »Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened. Nem vagyok már méltó arra, hogy fiadnak hívjanak. Tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.«  Az apa azonban így szólt rabszolgáihoz: »Gyorsan! Hozzatok ki egy köntöst, a legjobbat, és adjátok rá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára.  Hozzátok a hizlalt, fiatal bikát, vágjátok le, és együnk és vigadozzunk,  mert ez az én fiam halott volt, és ismét életre kelt, elveszett, és megtaláltatott.« És vigadozni kezdtek.
 Az idősebbik fia pedig a szántóföldön volt; és ahogy jött és közeledett a házhoz, zeneszót hallott, és táncot.  Magához hívta tehát az egyik szolgát, és tudakozódott, hogy mit jelentenek ezek.  Az ezt mondta neki: »A testvéred jött meg, és apád levágta a hizlalt, fiatal bikát, mivel jó egészségben visszakapta őt.«  De ő megharagudott, és nem akart bemenni. Erre kijött az apja, és kérlelni kezdte őt.  Ő így felelt az apjának: »Íme, én milyen sok éve szolgálok neked, mint egy rabszolga, és egyetlenegyszer sem szegtem meg parancsolatodat, és nekem mégsem adtál egyetlenegyszer sem egy kecskegidát, hogy vigadozzak barátaimmal.  De amint ez a te fiad, aki szajhákkal élte fel megélhetésre szánt javaidat, megérkezett, levágtad neki a hizlalt, fiatal bikát.«  Akkor az így szólt hozzá: »Gyermekem, te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd;  de hiszen vigadoznunk és örvendeznünk kellett, mert ez a te testvéred halott volt, és életre kelt, elveszett, és megtaláltatott.«” Lukács 15:11-30

Grafika: Izsák József - A tékozló fiú hazatérése



Nincsenek megjegyzések: