Árvízhelyzet...

... van. Mi néhány km-re lakunk a Dunától, figyelem az eseményeket, nem csak ezért, mi viszonylag biztonságban vagyunk. Furcsák az emberek. Az mindig is érdekelt, hogy bizonyos élethelyzetben hogyan reagálnak. Engem meghat az összefogás, a felajánlások, legyen az homokzsáktöltés vagy pogácsasütés a gáton dolgozóknak, egy termosz kávé vagy tea. Öröm nézni,  hogy mennyien gondolnak a bajba került állatokra is! Olyan, mintha piciny lámpások gyúlnának a sötétségben, ez megnyugtató és vigasztaló!
...és most jön valami más, ami fájdalmas és érthetetlen. Sokan még most is agresszívak és telis-tele vannak előítélettel, megkérdőjelezik bizonyos emberek létjogosultságát, faji, vallási hovatartozásuk miatt kérik számon, hogy ott vannak e, ahol nagy a baj! Ezt most lehet, hogy nem értitek? Akkor elnézést, sok hozzászólást olvastam árvízi jelentéseknél. Bár, akinek nyitott az elméje és a szíve az bizonyára sejti, hogy mikre gondolok...

Két csodálatos bibliaverssel zárnám ezt a gondolatmenetet és kívánok mindenkinek nyugodt napot, bármerre éljen is! :)

"Nem ártanak és nem pusztítanak sehol szent hegyemen, mert telve lesz a föld Jehova ismeretével, miként  a vizek beborítják a tengert." Ézsaiás 11:9

"Mert nincs részrehajlás az Istennél!" Róma 2:11