Kontrasztok...

...
Tegnap reggel a teraszon kávéztunk, ragyogott a nap, ma ugyanott hidegben, hóban ácsingóztam.
Aztán észrevettem ... grófot, a volt postásunkat. Már nyugdíjas, nem vetette meg az itókát, az mindig látszott rajta, de én kedveltem, egyszer elmesélte, hogy a nemesi családból származik..., még az is lehet. Összeszorult a szívem, ahogy szakadó hóban tolta a biciklijét, bepárásodott szemüvegben próbálta kiszedni a gondosan lekötött, csíkos nylonszatyrából a zömmel kidobásra szánt szórólapokat... Aztán láttam, hogy a szembe házhoz már megérkezett a takarítónő, azokra dolgoznak, akik nem dolgoznak...
Na jó, ez nem az én napom, akkor vagyok ennyire túlérzékeny. Fulladtam álmomban, aztán felriadtam, hogy tényleg nem kapok levegőt az orromon, 12 hónapig tartó vasomotoros allergiám van, nincs mit tenni, van amikor minden rendben, aztán, mint derült égből... Ne haragudjatok, hogy ma nem vagyok túl buzdító, főleg, hogy megfejelem a hangulatot ezzel a dallal is, de most kell nekem, hogy kijöjjenek dolgok.