2011. november 6., vasárnap

Adj...


... teret az érzéseidnek!
Tegnap egyik kedves barátnőm elkeseredett hangú bejegyzést írt a blogjára.
Ezen gondolkodtam, amikor ma húzkodtam az aranyló dióleveleket a kertünkben.
Meg arra, hogy ez a blogozás, hiába virtuális fonó, hiába mondják sokan, hogy itt mindenki a szebbik arcát mutatja. ( szerintem csak az tudja mutatni, akinek van )
SOKAT tanulunk egymástól. Miért ne mondanánk el, hogy mit! :)
Játék helyett, ha úgy tetszik!
Simogassuk meg a másik lelkét, mindenkinek jólesik majd, ebben biztos vagyok.
Így gondoltam:
MAMMKA! Én tőled az elengedést tanultam meg!
KISERI! Tőled a megelégedést!
Leki! Tőled a figyelmességet és a toleranciát!
Timi! Tőled az örömöt!


KÖSZÖNÖM! Remélem én is tanítottam valamit. :)

És most megosztom veletek!


Kép: internet

11 megjegyzés:

Julcsi írta...

Nekem igen, de ez a mi titkunk;)

kiseri írta...

Ha te azt tudnád...! :)

Szera írta...

:):):)

Erdős Éva írta...

Kedves Szera!
Én egyszerűen szeretlek!, kedvellek! És nem kell magamnak, sem Neked megmagyaráznom, hogy miért!:)Csak !:) Egyszerúen! :)Így:)
Pedig csak a blogodról ismerlek:)

Szera írta...

Éva! Drága vagy! KÖSZÖNÖM!:)

Katalin írta...

....én meg nyugalmat érzek amikor olvaslak.Szeretek itt verset olvasni,zenét hallgatni vagy csak úgy olvasgatni bejegyzésedet. köszi : Kati

Timi írta...

...én meg a kedvességet köszönöm és a csodás rajzodat!!!
Meg persze a jobbnál-jobb blogajánlókat :o)!!!

Mammka írta...

Ó, Te! ♥ Ezt most nagyon köszönöm, helyrerakódott bennem valami,ami fontos!
Milyen jókat tudunk nevetni,ha éppen ,nagynéha-már összekerülünk....:)

Szera írta...

Köszönöm mindenkinek! ♥
Mammka! Ugye, hogy ugye? :)

Leki írta...

Köszönöm... én a színeket :)

Szera írta...

:)