... teret az érzéseidnek!
Tegnap egyik kedves barátnőm elkeseredett hangú bejegyzést írt a blogjára.
Ezen gondolkodtam, amikor ma húzkodtam az aranyló dióleveleket a kertünkben.
Meg arra, hogy ez a blogozás, hiába virtuális fonó, hiába mondják sokan, hogy itt mindenki a szebbik arcát mutatja. ( szerintem csak az tudja mutatni, akinek van )
SOKAT tanulunk egymástól. Miért ne mondanánk el, hogy mit! :)
Játék helyett, ha úgy tetszik!
Simogassuk meg a másik lelkét, mindenkinek jólesik majd, ebben biztos vagyok.
Így gondoltam:
MAMMKA! Én tőled az elengedést tanultam meg!
KISERI! Tőled a megelégedést!
Leki! Tőled a figyelmességet és a toleranciát!
Timi! Tőled az örömöt!
KÖSZÖNÖM! Remélem én is tanítottam valamit. :)
És most megosztom veletek!
Kép: internet
10 megjegyzés:
Nekem igen, de ez a mi titkunk;)
Ha te azt tudnád...! :)
:):):)
Kedves Szera!
Én egyszerűen szeretlek!, kedvellek! És nem kell magamnak, sem Neked megmagyaráznom, hogy miért!:)Csak !:) Egyszerúen! :)Így:)
Pedig csak a blogodról ismerlek:)
Éva! Drága vagy! KÖSZÖNÖM!:)
....én meg nyugalmat érzek amikor olvaslak.Szeretek itt verset olvasni,zenét hallgatni vagy csak úgy olvasgatni bejegyzésedet. köszi : Kati
...én meg a kedvességet köszönöm és a csodás rajzodat!!!
Meg persze a jobbnál-jobb blogajánlókat :o)!!!
Ó, Te! ♥ Ezt most nagyon köszönöm, helyrerakódott bennem valami,ami fontos!
Milyen jókat tudunk nevetni,ha éppen ,nagynéha-már összekerülünk....:)
Köszönöm mindenkinek! ♥
Mammka! Ugye, hogy ugye? :)
Köszönöm... én a színeket :)
Megjegyzés küldése