2011. augusztus 12., péntek

És...

... egy szép ráadás...

Weöres Sándor: Holdbéli csónakos (részlet)


Úszom az égen arany csónakon,
az éj homályán én uralkodom,
az eget-földet végig láthatom,
a csillagot tengerbe buktatom.
Szállok a sötét légtenger hátán,
kuszált felhőbe feszül a csáklyám,
ezüst evezőm dalolva csobban,
úszom fekete égi habokban.

Holdbeli csónakos, örök szerelmem,
arany sajkádra vegyél föl engem!
Sokat szenvedtem, sokat bágyadtam,
a sötét erdőt könnyel áztattam,
eleget sírtam a földi porban,
ölelj magadhoz a tiszta Holdban.
Nem él a földön, akire vágyom,
holdbeli csónakos, te légy a párom.

Fénylő csónakom szeli az éjet,
legszebb csillagom, szeretlek téged,
egyedül vagyok, vágyódom érted,
enyém leszel majd, ha a tavasz éled.
Mellém ültetlek szép csónakomban,
eleget sírtam a földi porban
hajad az eget aranyba vonja,
ölelj magadhoz a tiszta Holdban.
A lenti bút-bajt mind elfelejted,
fejed örökre vállamra ejted,
fejed örökre vállamra ejted.



Hálás vagyok, hogy annak idején ott lehettem a főpróbán...

4 megjegyzés:

Juccantó írta...

Ó,ezt nagyon szeretem én is.De jó is hallani különösen Kaszás Attila előadásában...

gubike írta...

Kozák Andrással láttam a tévében.

Erdős Éva írta...

De széééép!

Szera írta...

:)