... a Babits verset már biztosan feltettem valamikor...
... de most itt motoszkál... sok fázós lelket látok mostanában...
Húnyt szemmel...
Húnyt szemmel bérceken futunk
s mindig csodára vágy szivünk:
a legjobb, amit nem tudunk,
a legszebb, amit nem hiszünk.
Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd, ki únod a valót:
hímezz belőlük
fázó lelkedre gyöngyös takarót.
3 megjegyzés:
:) A webmagazinomban-blog helyettesítő szó- az utolsó két sort írtam ki fő gondolatnak.:)
"...hímezz fázó lelkedre gyöngyös takarót..."
Sok közös pontunk van! :)
Szép és szomorú.
Májusi napfény és orgona illat vegyen körül.
Megjegyzés küldése