2011. május 8., vasárnap

Ezt...


... a Babits verset már biztosan feltettem valamikor...
... de most itt motoszkál... sok fázós lelket látok mostanában...

Húnyt szemmel...


Húnyt szemmel bérceken futunk
s mindig csodára vágy szivünk:
a legjobb, amit nem tudunk,
a legszebb, amit nem hiszünk.

Az álmok síkos gyöngyeit
szorítsd, ki únod a valót:
hímezz belőlük
fázó lelkedre gyöngyös takarót.

3 megjegyzés:

Mammka írta...

:) A webmagazinomban-blog helyettesítő szó- az utolsó két sort írtam ki fő gondolatnak.:)
"...hímezz fázó lelkedre gyöngyös takarót..."

Szera írta...

Sok közös pontunk van! :)

baratella írta...

Szép és szomorú.
Májusi napfény és orgona illat vegyen körül.