2010. május 1., szombat

Egyszer...



... régen kaptam ezt a történetet... :)

Egy csoport diák, akik nagy karriert futottak be, összejöttek, hogy meglátogassák régi egyetemi tanárukat. A beszélgetés hamar panaszkodásba csapott át a stresszes élet és munka kapcsán. A tanár, kávét ajánlva fel vendégeinek, kiment a konyhába, s egy nagy kannányi kávéval és többféle csészével tért vissza: porcelán, műanyag, üveg; néhányan simák voltak, néhány közülük drága és ritkaság volt, szólt, hogy mindenki szolgálja ki magát. Amikor minden diák kezében egy csésze kávé volt, a tanító így szólt: "megfigyeltétek, minden szép és drága csésze elkelt, hátrahagyva az olcsó, műanyag csészéket? Habár mindenkinek az a természetes, hogy mindenből a legjobbat kívánjátok magatoknak, ez a problémáitok és a stresszetek forrása is. Amit valójában mindenki akart, az a kávé volt, s nem a csésze, de tudatosan a jobb csészékre vadásztatok, s egymás csészéit figyeltétek. Feltételezzük, hogy az Élet a kávé, s a munkahelyek, a pénz, és a társadalmi pozíció a csészék. Ezek csak eszközök az élethez, de az élet minőségét nem változtatják meg. Néha, azzal, hogy a csészére figyelünk, elmulasztjuk élvezni a benne lévő kávét. Tehát, barátaim, ne engedjétek, hogy a csészék irányítsanak.......a kávét élvezzétek.

6 megjegyzés:

Juhizs írta...

Nagyon jó és igaz...
Köszönöm.

zazálea írta...

Ismertem, szerettem, felidézted, köszönöm!

Shushanna írta...

Én viszont még nem, de köszönöm, hogy megismerhettem...

Szera írta...

Szívesen! :)

Kiss Éva írta...

Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezt a történetet! :-)

Judit írta...

Nagyon tetszik, és nagyon aktuális. Köszi.