2010. május 2., vasárnap

No...


... comment..


Varró Dániel: Tanács a televíziózással kapcsolatban

/Roald Dahl versének fordítása/

Az a legfontosabb dolog
(A gyerekekre gondolok),
Hogy SOHA, SOHA nem szabad,
Hogy tévéműsort lássanak –

Sőt, legjobb, ha a bárgyú láda
Már be sem kerül a szobába.
Amerre csak jártunk, a tévét
A gyerekek szájtátva nézték.

Két-három óra meg se kottyan,
Csak néznek, míg a szemük kipottyan.
(Múltkor is láttunk egy helyen
Tíz szemgolyót a szőnyegen.)

(…)

Ó, persze, tudjuk, csendbe vannak,
A falnak fejjel nem rohannak,
Nem kezdik egymást hasogatni,
Hagynak nyugodtan mosogatni,

Míg fő az étel, hűl a lekvár –
De azon eltűnődtetek már,
Hogy ez a rémséges doboz
Miféle dolgokat okoz?

ELSORVASZT MINDEN ÉRZETET!
MEGHAL BELÉ A KÉPZELET!
Az észt betömi, eldugítja!
A gyereket úgy elbutítja,

HOGY TÖBBÉ BIZTOSAN NEM ÉRT MEG
TÜNDÉRVILÁGOKAT, MESÉKET!
Az agya lágy lesz, mint a sajt!
FEJÉBEN DUDVA, GAZ KIHAJT!
NEM IS TUD MÁST, csak nézni majd!


„Na jó! – mondjátok majd. – Na jó!
De ha a televízió
Nincsen, mivel foglaljuk el
A drága gyermekünk, mivel?”

Ezt fogjuk akkor válaszolni:
Míg nem volt még e bamba holmi,
Míg e szörnyet fel nem találták,
Mit csináltak vajon a drágák?

Hát elfelejtettétek volna?
Ezt mondjuk lassan, szótagolva:
OL... VAS... TAK...! És OLVASTAK és
OLVASTAK, s még ez is kevés

Volt nekik, OLVASTAK tovább!
Fél napjuk olvasásból állt!
A polc könyvekkel volt tele,
A föld, az asztal is vele,

S az ágy mellett, a kisszobába
Még több könyv várt elolvasásra.
Sok szép mese, volt benne sárkány,
Volt indián, cet és királylány,

Kincses sziget, és messzi partok,
Hová sok csempész lopva tartott,
Kampó kezű, komor kalózok,
Egy elefánt, ki csak hallózott,

És rémes, éhes kannibálok,
Üstbe ki tudja mit dobálók...
Mily könyveken búsult-vidult, ó,
Az a sok régi-régi lurkó!

Hát kérve kérünk titeket,
A tévékészüléketek
Dobjátok el, s mi hely marad,
Oda tehettek polcokat.

Kép: INTERNET

12 megjegyzés:

Zazálea írta...

Eredmény? Mármint a pályázattal kapcsolatban....

Szera írta...

:( Nektek?

Mammka írta...

Hm.....Milyen igaz.....Én a gyerekzárra szavazok.Köztes megoldás.Amikor meg nagyobbak lettek,bejelöltük a műsorban mit érdemes megnézni.Aztán nagyjából sikerült.....Amikor meg nagyok lesznek,kikopnak a Tv bűvöletéből,hála Istennek!

Katus írta...

Évekig nem néztük az adott tv műsort, de azért a DVD-k mentek itthon. Bár igyekeztem megválogatni ezeket, de olykor bizony becsúszott olyan, amire csak évekkel később jöttem rá, hogy nem kellett volna. Azok azóta már landoltak a kukában.
De teljesen igaz, hogy képesek lemerevedni felnőttek, gyerekek egyaránt a házi bálvány előtt. Sajna, azért van, amikor ez velem is előfordul, még ha közben mást is csinálok. De azért nálunk - hála Istennek - megmaradt a könyvek szeretete, és úgy látom, a fiam ezt viszi tovább. 3 éves korától jár velem a könyvtárba, és most, hogy elsős lett, és mostanra már tud olvasni, mindent elolvas, amit talál.
Vagy, ha nagy ritkán elmegyünk egy nagy bevásárlásra valamelyik hipermarketbe, a játékok mellett, a könyvek az a terület, ahonnan nehezen tudom elrángatni.
De azért van olyan alkalom, amikor ennek ellenkezője történik, és erre cseppet sem vagyok büszke. Pl., amikor beteg, és magas láza van, ilyenkor csak fekszik, mint egy darab fa. Nehezen bír figyelni... Ilyenkor teszek be neki egy hosszú DVD-t, amin persze sokszor elalszik.
Jó lenne, ha jól tudnám ezt is csinálni...!!!

Szera írta...

Katus! Az, hogy gondolkodsz ezeken, már magában JÓ!
Egyikünk sem tudja tökéletesen csinálni!
Ez a vers inkább gondolatébresztő...
21 évig voltam óvónő, minden szülői értekezleten beszéltem a tv-ről, van akit gondolkodásra késztetett, de volt olyan is, hogy másnap bejött Gyurika és azt mondta: Anya mondta, hogy milyen hülyeségeket beszéltél...
... már nem fáj... :)

Mammka! :)

Kökörcsin írta...

Szia! Nagyon örülök, hogy megosztottad! Szívemből beszél, nekünk sincs tévénk ;) Szerintem ezt terjeszteni kellene, hogy minél többen olvassák, és már az is jó, ha csak gondolatokat ébreszt, és picit több mesében és játékban lesz része a gyerkőcnek. Berakhatom a blogomba?

Timi írta...

Nagyon tetszett a vers!!! Ezért nincs nekünk se tv...:o) Tudom, ezen nagyon sokan kiakadnak, de azt is tudom, hogy ez a helyes döntés.
Olyan jó látni az arcukat, amikor mesél nekik az ember és ők igyekszenek azt elképzelni...:o))Ezt az élményt semmi nem pótolhatja!

Szera írta...

Kökörcsin: PERSZE! Közös szellemi érték... :)
Timi: még nem romlott el a "belső" mozijuk, nekik meg vannak saját királylányaik... :)

zazálea írta...

Nekem is, de ott én voltam a pályázó! :o((

Annás írta...

Teljes mértékben egyetértek a verssel! Van tévénk, néha nézik is. Ha rajtam múlna, nem lenne egyáltalán, de nem csak én vagyok a családban, a párom nagyon szereti nézni sajnos :( Azt már elértem, hogy a hálóban nincs tévé, és hét közben csak akkor kapcsoljuk be, ha a gyerekek lefeküdtek már. Pont tegnap este volt egy rossz élményem ezzel kapcsolatban, a kislányom zokogott az ágyában, mert eszébe jutott egy szomorú (még engem is kétségbeejtő) reklám, amit véletlenül látott mostanában. Alig tudtam megvigasztalni...
Esetleg feltehetném én is a blogomba a verset?

Szera írta...

Annás! Persze. Csak nem egy fehér ruhás kislány van a reklámban? Mert attól mi is kikészülünk..., felháborítóan manipulatív...

Annás írta...

De bizony az... Nem vagyok egy labilis személyiség, de emiatt a "reklám" miatt zokogtam én is... Egy 6 évesnek hogyan magyarázzam el, hogy miről is van szó?! A reklámokra egyébként külön haragszom, mert kevés kivételtől eltekintve bárgyúak, agresszívek, ostobák. Csak sajnos nehéz kikerülni őket.