... bárki félre értené, nincs semmi bajom, csak járatom az agyamat bizonyos történéseken..., pontosabban: még mindig nem értem a piszkálódó, kisstílű embereket... (lehet, hogy nem is akarom őket érteni...) Egy kedves blogtársamat vigasztaltam azzal, hogy azok az emberek irigyek, akik nem bírják elviselni a másik tehetségét, aminek ők híján vannak, ahhoz pedig nem elég alázatosak, hogy ezt el tudják viselni... így gondolom.
... és megint egy vers, ami már szerepelt a blogomon, de úgy látszik sokszor aktuális.
TÉL
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.
Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.
Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.
Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!
József Attila
Fotó: INTERNET
1 megjegyzés:
szegény:O(
De miért kell vígasztalni?Ha tudja magáról ,hogy sikeres akkor ilyen dolgok nem szabad,hogy szomorítsák.
Megjegyzés küldése