2009. június 29., hétfő

Jó...


... reggelt!
Kint bágyadtan süt a nap, finoman bearanyozza a fákat, a betonjárdát, gerlék csattognak az eperfán...
Új nap, új remény... - ahogy mondani szokták...
Megcsinálom a plakátokat, már kisebb szórólapokat dobott be Peti a postaládákba..., Feri, a szomszédom járőrözik éjjelente, körbejárta a falut, kiment a gátig, de semmi...
A férjem már pénteken - mondhatni, azonnal - körbemotorozta a várost, többször is...
Egyre erősebb bennem az érzés, hogy ellopták, olyan iciri-piciri volt, ez volt a bája...
Köszönöm nektek a sok ötletet és az együttérzést!
Ma találkozom egy nagyon kedves barátnőmmel - ez a mai nap ajándéka... :)
Fotó: internet

4 megjegyzés:

Annás írta...

Ne add fel, bízz benne, hogy hazatér hozzád Rézi! Volt olyan kandúrunk, aki 3 hétig csavargott, minden nap vártuk... és vánszorogva, kimerülten, de hazajött! Még az én drága gyáva Süti cicám is eltűnt pár napra, amikor a fiam született, pedig a kertből sem szeret kimenni.
Gondolok rátok minden nap, hátha ez segít egy kicsit...

Ducika Ducila írta...

Szera!
Én is szorítok neked, nektek minden nap. Amikor megláttam a blogom oldalsávjában a bejegyzésre mutató "kezdést": "Jó...", akkor már fel is csillant a szemem: Biztos megvan!
Annyira várom, hogy arról adhasd a hírt: "Megjött!"

Nagycsili írta...

Nagyon szorítok!

Szera írta...

De drágák vagytok! Köszönöm...