Régi...

...emlék jutott eszembe. Talán azért, mert olvasgattam néhány blogot, rájöttem, milyen sokan tudnak úgy írni, hogy látom magam előtt a történetüket. Na, így került elő a már említett emlék. Kisgyerekek voltunk még és amikor a húgom beteg volt, akkor mindig én ültem az ágya szélére, talán megnyugtattam, mert soha nem pánikoltam, ha lázas volt, nem érezte rajtam a túlzott aggódást... Nekem talán természetesebb volt ez az állapot, tehát ott ültem..., ő pedig kérte, hogy énekeljek neki. Mindig ugyanazt énekeltem, ez biztosan valami nyugtató ének lehetett. Most felnőttként is visszaemlékszünk rá, soha senkitől nem tanultam,vagy hallottam ezt a dalt és más sem tud róla semmit..., de mi még mindig emlékszünk rá...