2008. november 26., szerda

Régi...


...emlék jutott eszembe. Talán azért, mert olvasgattam néhány blogot, rájöttem, milyen sokan tudnak úgy írni, hogy látom magam előtt a történetüket. Na, így került elő a már említett emlék. Kisgyerekek voltunk még és amikor a húgom beteg volt, akkor mindig én ültem az ágya szélére, talán megnyugtattam, mert soha nem pánikoltam, ha lázas volt, nem érezte rajtam a túlzott aggódást... Nekem talán természetesebb volt ez az állapot, tehát ott ültem..., ő pedig kérte, hogy énekeljek neki. Mindig ugyanazt énekeltem, ez biztosan valami nyugtató ének lehetett. Most felnőttként is visszaemlékszünk rá, soha senkitől nem tanultam,vagy hallottam ezt a dalt és más sem tud róla semmit..., de mi még mindig emlékszünk rá...

6 megjegyzés:

Barbi írta...

Ez kedves... :-)

Juhizs írta...

Igen, vannak ilyen két ember közötti emlékek, vagy jó értelemben vett "titkok" - amit sokszor mások nem is értenek... (s, mi félszavakból is egymás között) :-)

Szera írta...

Az az igazi, amikor fél gondolatokból is, hála a Teremtőnek ez is kijutott nekem...

Monika írta...

de szép!!!!!

Zelnice írta...

jó lehet nektek testvéreknek lenni :-) az fontos!

Szera írta...

Szerintem is...