2011. október 12., szerda

Voltatok...


... már úgy, hogy szívetek szerint bezárnátok a blogotokat, kikapcsolnátok a telefonjaitokat, soha többet nem beszélnétek?
Lehet, hogy durván hangzik, de most így lenne jó. Lestrapált néhány hivatalos intézkedés. de ez csak a jéghegy csúcsa, mondjuk jó szúrós..., néha tisztán látom a dolgokat és mindent megteszek, hogy így maradjon, de a tökéletlen ember felülkerekedik és elfárad.
Apám helyett apám is nagyon beteg, készüljünk fel mindenre. Persze... meglátogattam ma és úgy váltunk el, hogy ő buzdított, hogy felfelé kell nézni! Tudom...

Lázár Ervint nagyon szerettem, ismeritek tőle a Berzsián költő szakít az emberiséggel-t?
Kis részlet, folytatás megtalálható a neten.
Sajnálom ezt a bejegyzést, de lehet, hogy mégsem törlöm ki.
Írjatok kommentet, nektek milyen napotok volt?

Berzsián költő szakít az emberiséggel

Berzsián költő utálta a rosszkedvet. A mások rosszkedvét is, de a magáét kiváltképp.

Most éppen kiváltképp utálkozott. Mert olyan szomorú volt, mint egy lyukas serpenyő.

- Ha a gazdád szomorú, szomorkodj te is - mondta mérgesen a bajszának, és kackiásról konyára állította.

- Te se különbül - oktatta szép, tömör szakállát, és egy fránya mozdulattal összeborzolta.

Vészjósló tekintettel nézett a bútoraira, de azoknak egy szót sem kellett szólnia - olyan szomorúak voltak, amilyenre csak ódon, barna bútorok képesek.

Kókadtan ült hát szomorú szobája közepén a konya bajszú, borzas szakállú Berzsián.

- Semmi kétség - vigasztalta magát -, ha egyszer szomorúság-világbajnokságot rendeznének, úgy nyernék, mint a pinty. Két testhosszal. Azazhogy két lélekhosszal. Lévén ez inkább a lélek dolga.

De valahogy nem vigasztalódott meg a kilátásba helyezett világbajnoki címtől.

Kép: internet

10 megjegyzés:

Julcsi írta...

Hát, drága, a mai nap nekem sem sikerült túl fényesre. De nekem a blog most épp egy kis jókedvet, kibújást nyújt. Elég, ha csak előveszem ilyenkor a kedves kommenteket és olvasgatom. Persze nekem is volt olyan, hogy bezárom, mert minek. Aztán nyitva maradt mégis.

Neked nagy ölelés és kívánom, hogy legyél túl rajta mihamarabb.

Kékmadár írta...

Én már voltam :-( De szerencsére elmúlik! :-) Hajrá!!!

Szera írta...

Drágák vagytok, köszönöm!

Erika írta...

Ó, drága barátom... Néha vannak ilyen napok... de azért, hogy még jobban értékeljük a felhők mögött kikukkantó napot:)
És emlékszel, mi lett Berzsiánnal? legyőzte a sötétséget!:) Fel a fejjel, engedd be Zsebenci Klopédiát meg a többieket, és állítsd vissza kackiásra a bajszod:) Ölellek: Eri

erdoseva55 írta...

Hajjaj, nem is egyszer! Időnként bezárkóznék, mindenki hagyjon békén, orvoshoz sem megyek, úgyis ide- oda küldözgetnek, aztán mégse történik semmi!Most pont ilyen állapotból igyekszem kilábalni! Szerencsére itt van a 2 hónapos gyönyörű unokám:) Lám csak mégis ki kell lábalnom!
Te is ki fogsz!
Küldök egy simogatást a kedves kis lelkedre:)

Katalin írta...

Kedves "Szera" ! Van az úgy néha az ember fiával,hogy semmi nem jó és több szomorúság éri .De hidd el mindig minden jóra fordul.Ma az idő sem olyan hogy vidámságot adjon ezt én is érzem.Tégy valami kedvedre valót!További szép estét: Kati

Juccantó írta...

Te Drága verses Szerám!Amikor erre a "Várnai Zsenis" oldalra rátaláltam,Rád gondoltam...biztos találsz hozzád illő vígasztaló gondolatokat a sorokban és a sorok között!Millió puszi!

http://ggandi.atw.hu/v.htm

Barbi írta...

Be ne merészeld zárni! Ha mindenki bezárná egy rossz nap miatt, nemigen lenne blogger! :D

Monika írta...

Ó, ma volt a nagyon nehéz napod,ugye?????? Ezek szerint nem sikerültek úgy a dolgok,ahogy vártad? Nagyon sajnálom!Puszi!♥

Kőrösi Mercédesz írta...

Mit írhatnék ennyi kedves megjegyzés után? Csak hasonlókat! Szeretettel gondolok rád!