Voltatok...

... már úgy, hogy szívetek szerint bezárnátok a blogotokat, kikapcsolnátok a telefonjaitokat, soha többet nem beszélnétek?
Lehet, hogy durván hangzik, de most így lenne jó. Lestrapált néhány hivatalos intézkedés. de ez csak a jéghegy csúcsa, mondjuk jó szúrós..., néha tisztán látom a dolgokat és mindent megteszek, hogy így maradjon, de a tökéletlen ember felülkerekedik és elfárad.
Apám helyett apám is nagyon beteg, készüljünk fel mindenre. Persze... meglátogattam ma és úgy váltunk el, hogy ő buzdított, hogy felfelé kell nézni! Tudom...

Lázár Ervint nagyon szerettem, ismeritek tőle a Berzsián költő szakít az emberiséggel-t?
Kis részlet, folytatás megtalálható a neten.
Sajnálom ezt a bejegyzést, de lehet, hogy mégsem törlöm ki.
Írjatok kommentet, nektek milyen napotok volt?

Berzsián költő szakít az emberiséggel

Berzsián költő utálta a rosszkedvet. A mások rosszkedvét is, de a magáét kiváltképp.

Most éppen kiváltképp utálkozott. Mert olyan szomorú volt, mint egy lyukas serpenyő.

- Ha a gazdád szomorú, szomorkodj te is - mondta mérgesen a bajszának, és kackiásról konyára állította.

- Te se különbül - oktatta szép, tömör szakállát, és egy fránya mozdulattal összeborzolta.

Vészjósló tekintettel nézett a bútoraira, de azoknak egy szót sem kellett szólnia - olyan szomorúak voltak, amilyenre csak ódon, barna bútorok képesek.

Kókadtan ült hát szomorú szobája közepén a konya bajszú, borzas szakállú Berzsián.

- Semmi kétség - vigasztalta magát -, ha egyszer szomorúság-világbajnokságot rendeznének, úgy nyernék, mint a pinty. Két testhosszal. Azazhogy két lélekhosszal. Lévén ez inkább a lélek dolga.

De valahogy nem vigasztalódott meg a kilátásba helyezett világbajnoki címtől.

Kép: internet