2011. július 22., péntek

Drága...


... Kiseri barátnőm nem kifejezetten engem kért fel játszani, de úgy is felfogható, hogy igen... :)

„Gyűjtsük össze gyermekkorunk kedves ételeit, sütijeit blogunkon! Bizonyára mindenkinek vannak kedvencei, melyekhez akár kedves történetek is fűződnek. Emellett persze akadnak olyan ételek is, amiket valamiért nagyon nem kedveltünk. A számot tekintve nincs szabály, mindenki annyi ételt sorol fel, amennyihez kedve van. Így jobban megismerhetjük egymás ízvilágát és egy kicsit nosztalgiázhatunk is.
Egy bloggernek 5 másikat kell meghívnia a játékra!”

Kedvemre való ez a játék... :)
Nagyon szerettem -bizonyára nem véletlenül jutott elsőnek eszembe - a nagymamám főzte, füstölt hússal készült babos-káposztát, jó sok tejföllel... Ez egy igazi zalai étel, onnan származik a családom egyik része, ezért nálunk a tejes-tejfölös ételek mindig is elsőbbséget élveztek! Olyan finom zuzorkás túróval készült kelttésztát is kevesen tudnak sütni, mint amilyet dédi tudott :), nem beszélve a réteseiről! Hatalmas abroszon húzta-nyúzta a rétestésztát és nem szakadt el!!!, megtöltött túróval, almával, mákkal, apukám kedvéért káposztával. Krumpliprósza!!! A LEGFINOMABB ÉTELEK EGYIKE! Ismeritek? Ha nem szívesen megosztom a receptjét! :)
Anyukám néha különlegesebb ételeket főzött, mint amit hétközben ettünk, ilyenkor készítette el a paradicsommártásos marhahússzeleteket makarónival...nyami... :)
A húslevese ma is finom! Mészespuszedli nagy vájlingban kevert cukormázba forgatva, sok fahéjjal, tört szegfűszeggel...
Apukám kalaburgyijára is szívesen emlékszem, nem érdemes szakácskönyvben keresni, mert a nevét ő adta... Összevágott húsos szalonnát, hagymát, paprikát, paradicsomot, krumplit, megpuhította, pirította, majd tojást sütött rá...
A felsorolt ételek alapanyaga szinte mind saját volt, a zöldségek, a savanyú káposzta, szalonna, tojás..., nagyon el voltunk kényeztetve. Már csak anyukám él köztünk, úgyhogy az ő főztjét nagyon meg kell becsülni!
Most már más ételeket főzök, kevés húst, több magot, teljes kiőrlésű lisztet használok és szerintem nem vagyunk egészségesebbek, de igyekszem kiszűrni a sok mérget, vegyszert, amennyire lehet és nagyon várom a napot, hogy találkozzak az enyémekkel, azokkal is akiket nem ismerhettem, Szakos Anna dédanyámmal, Kútfej Verona ükanyámmal, majd őket is kifaggatom, hogy mit is főztek annak idején..., addig is szeretettel őrzöm az emléküket és minden régi receptet! :)♥
Köszönöm a játékot és továbbgurítanám az emlékezés fonalát 5 kedves blogtársamnak:
Mammkának
Lekinek
Timinek
m-nek
Erdős Évának

KÖSZÖNÖM, HOGY JÁTSZOTOK VELEM!

Kép. internet

7 megjegyzés:

Timi írta...

Hmmm, mennyi finomságot soroltál fel :o)!!!
A krumlpirósza az nyers krumpli lereszelve, tojással összekeverve és kisütve?

Szera írta...

Nem! Édestejjel, ahogy nagyanyám mondta (aludttej), kevés liszttel, fagyos zsírral kikent tepsibe öntötte nagyon vékonyan és tejföllel meglocsolta, pirosra sütötte.

kiseri írta...

Nyami-nyami.... titokban reményeltem, hogy magadraveszed a felhívást:))
A tojásos-krumplis-mindenfélés apukádféle valami az nálunk a parasztreggeli:) egy időben mirelitet is lehetett venni, még vagy 20 éve és nagyon szerettük:)
Olyan jó, hogy így megemlítetted a kedves kezeket, akik az ételeket készítették, most kicsit szégyellem is magam, hogy én nem ... pedig anyukám főztjéért ma is rajong mindenki a családban:) mamám nem volt annyira ügyes, inkább gyerekbarát konyhát vezetett, mindig az unokáknak kedvezett egyszerű de finom ételekkel.
Na ide is írtam neked egy blogbejegyzést, bocs:))

Szera írta...

Köszönöm, hogy ilyen sokat írtál! ♥

Erdős Éva írta...

Drága Szera!
Úgy örülök, hogy eszedbe jutottam, hogy gondoltál rám!
A blogomban játszottam ilyen játékot, szívesen meséltem el a szeretett ételeimet, de mivel nem vagyok , voltam válogatós, csak a leges- legjobban ízlőket soroltam fel.
Anyukám nagyon szeretett főzni, ha hétközben nem jutottam haza, mindig sikerült becsalnia egy kis rántott combbal, sütivel.Gondolatban megsimogattam a mindig dolgos kezét most is, amikor már nincs itt velünk. Még a névnapi sütimet is megsütötte mindig, amit bevihettem a munkahelyemre. Utóljára karácsonykor sütött, ennek már 12 éve, a kedvenc kalácsomat, és karácsony szent napján hirtelen elment közülünk. Az összes kedvenc sütinket megsütötte, és csendesen itt hagyott minket.
Köszönöm Neked, hogy segítettél visszaemlékezni ezekre a napokra, s gondolatban most is megköszöntem neki a sok finomságot!

Szera írta...

Kedves Éva! Köszönöm, hogy játszottál velem! ♥

m írta...

Drága Szera, én eltűntem innen egy kis időre, és most is csak beugrani tudok, de szeretnék visszatérni és feleleveníteni az ízemlékeket. Köszönöm szépen, hogy gondoltál rám Szerám! Puszillak!