... éve született Pilinszky János..., kamaszkorom és ifjúságom kedvenc költője...
... szakdolgozatom "témája"...
... most az egyik legszebb versével emlékezem rá..., gyengébb idegrendszerű kedves olvasóim itt álljanak meg, komolyan mondom..., mert, ahogy nagyanyám mondta volt: "Sírás lesz a vége..."
... én szóltam előre...
KZ-oratórium
(Részlet)
(Mint egy másik történetben, fokozott egyszerűséggel.)
Hol volt, hol nem volt,
élt egyszer egy magányos farkas.
Magányosabb az angyaloknál.
Elvetődött egyszer egy faluba,
és beleszeretett az első házba, amit meglátott.
Már a falát is megszerette,
a kőművesek simogatását,
de az ablak megállította.
A szobában emberek ültek.
Istenen kívül soha senki
olyan szépnek nem látta őket,
mint ez a tisztaszivü állat.
Éjszaka aztán be is ment a házba,
megállt a szoba közepén,
s nem mozdult onnan soha többé.
Nyitott szemmel állt egész éjszaka,
s reggel is, mikor agyonverték.
4 megjegyzés:
Köszi, hogy eszembe jutattad, meg a verset is. Már be is készítettem a kötetet az ágy mellé. :)
:)
Újra és újra el kell olvasni, nem ereszt. Nálam a kedvenc kötetek polcán Pilinszkytől a Szög és olaj van, a következő pár sort is onnan idézem:"A tékozló fiú (...) csupán amikor hazaért, értette meg végül, hogy a szabadság, amit keresett, mindenütt jelen van-vagy sehol sincs jelen."
... és milyen igaza van...
Megjegyzés küldése