2010. február 26., péntek

Drága...


... blogbarátnőim megajándékoztak egy díjjal, a legszebbel, amit valaha kaptam...
Köszönöm KISERI, köszönöm MAMMKA! :)
Kinek adjam tovább, csak olyannak adhatom, akit ismerek..., ígyhát az én díjazottaim:
MAMMKA
KISERI
KISVIC
BARBI
JULCSI
JUHIZS
LEKI

Minden édesanyának, akik szerető, kedves emberek, csak én nem ismerem őket, küldöm az egyik kedvenc versemet, sok szeretettel...

Ratkó József: ZSOLTÁR

Az anyák halhatatlanok,
csak testet, arcot, alakot
váltanak; egyetlen halott
sincs közülük; fiatalok,
mint az idő. Újra születnek
minden gyerekkel; megöletnek
minden halottal – harmadnapra
föltámadnak, mire virradna.

Adassék nekik gyönyörűség,
szerelmükért örökös hűség,
s adassék könny is, hogy kibírják
a világ összegyűjtött kínját.

7 megjegyzés:

Kaoka írta...

Nagyon szép. :))) Köszönet érte. :)

Monika írta...

Ez egy csodás vers!!!! nagyon szeretem!!!!

Monika írta...

Köszönöm!!!!

Juhizs írta...

Gyönyörű ez vers!
De, a díjra érdemtelen vagyok, az én felnőtt gyerekem - azt hiszem nem tart jó anyának - bár, valószínűleg néhány évtized múlva másként lát majd dolgokat - mikor megvívja (vagy megpróbálja megvívni) a saját jószándékú "csatáját" az unokámmal :-)
De, a háttérből szeretném figyelni az eseményeket, valamint remélem, hogy meg bírom majd állni, hogy csöndben legyek ;-)

Szera írta...

Thank you Roberta!:)

Leki-Rita írta...

Köszönöm.
"A gyermek arca tiszta, drága kép
És rálehelte Isten ami szép.
Ha csillogó két szeme rád nevet,
Enyhíti minden szenvedésedet."-Vitéz Fülöp:A gyermek

Szera írta...

Az biztos... :)