... helyett, csak egy kis elmélkedés..., amikor elkezdtem a blogolást, úgy éreztem, megnyílt előttem a világ. Járhattam a skandináv országokban, ANGLIÁBAN... találtam alkotótársakat..., akikkel soha nem találkozhattam volna. Aztán jött egy még nagyobb csapda, kezdtem megismerni magyar blogosokat, egyre többször jártam az oldalukon, volt, hogy naponta többször, aztán megnéztem, hogy ők kiknek az oldalát nézik szívesen... és innen nincs megállás... Illetve van, amikor rájöttem, hogy ez a rengeteg információ teljesen lefárasztja az agyamat, akkor elkezdtem gondolkodni, miért adom olyan könnyen a drága időt?!
Ezután is írok és ezután is megnézem a kedvenc blogjaimat,DE! igyekszem kiegyensúlyozottan tenni. Mindenkinek szép napot! Szera
6 megjegyzés:
Igazad van, én is kicsit kezdek már elveszni! De egyensúlyba lehet hozni a dolgokat. Azért gyere! :)
Az elmúlt napokban én is erre az ébredtem rám.
Sok sikert,teljesen igazad van.
Milyen sokan mondják/írják mostanában ezt. Én is így érzem, nem is írok olyan sokat, de abbahagyni nem szeretném. Akkor semmi kikapcsolódásom nem lenne...
Bizony bizony,de a "társaság" azért kell és jó is,nem?
Hány személyes ismeretséget köszönhetek a blognak meg a fórumnak....
mert amúgy meg nem vagyok egy nagy kapcsolatépítő,de itt azért találtam egy jópár kedves ismerőst és barátot
Én mostanában csak úgy tudom már, hogy nem "napi szinten" kukkantok be sok-sok emberhez (mivel képtelenség), hanem amikor van egy kis időm, akkor egy-egy blogoló társamnál ahol régen jártam, akkor visszaolvasok egészen addig, amíg ismerős bejegyzéshez érek...
Szóval egy-egy embernél akkor és ott több idő.
Persze, így időnként késve értesül az ember aktuális tipusú dolgokról.
Megjegyzés küldése