Hú...

... de régen írtam blogot, most cseréltem le a naptár képét augusztusra.
Ma hallgattam egy beszélgetést az egyik rádióadón, egy pszichológusnővel próbálták megfejteni a félelem lélektanát, először csak hümmögtem, persze, persze... Aztán felkaptam a fejem, amikor a bennünk lakozó félelemről azt mondta, hogy mi generáljuk magunknak és ha egyszer szembe mernénk nézni vele elillanna.
Erről eszembe jutott egy tanmese, hátha még nem hallotta mindenki, tanulságos, elgondolkodtató.
Egy este az öreg cherokee indián két farkasról mesélt unokájának, melyek minden emberben harcolnak.
Így szólt: "Fiam, a harcot két farkas vívja, mely mindegyikünkben benne lakozik.

 Fotó: én

Az egyik a gonosz.

Ő a harag, az irigység, a féltékenység, a gondok, a fájdalom, a mohóság, az arrogancia, az önsajnálat, a bűn, az előítéletek, a kisebbségi érzések, a hazugságok, az álszentség és az egó.

A másik a jó.

Ő a boldogság, a béke, a szeretet, a remény, a vidámság, az alázat, a jóság, a jóakarat, a rokonszenv, a nagylelkűség, az egyenesség, az együttérzés és a hit."

Az unoka pár percig eltűnődött nagyapja szavain, majd megkérdezte:
"Melyik farkas nyer?"

Az öreg indián ezt válaszolta:
"Az, amelyiket táplálod."