a résből, hol elbújtál,
gyerekkorom,
csak kő legyek, csak bogár legyek,
és engedj újra füveiddel
játszanom,
még egyszer csak bújj elő,
vízben, kövek alatt rejtező,
félelmes, álmos korom,
ízekben, bőr alatt rejtező.
Ékesen
bújj elő kő alatt
rejtőzködő.
Égő por a lábujjak között
és fényes fűszálak közt
csillogó üveg,
iszap, ragacs és gyors vizek
és szégyen és sötétség
és szédület,
még lehet, hát bújj elő,
vízben, kövek alatt rejtező
félelmes, álmos korom,
ízekben, bőr alatt rejtező.
Fényesen,
bújj elő, kő alatt
rejtőzködő
gyerekkorom.
Tág égbolt alatt,
résben, kövek alatt
futó patak
futó vizek,
még lehet
hát bújj elő
gyerekkorom.
Bereményi Géza
Ma tette fel a húgom ezt a képet az oldalára. Az egyik lány én vagyok, a másik ő, a harmadik egy
rokonunk. Vajon melyikőjük vagyok? :)
4 megjegyzés:
Háááát,fogas kérdés. Elsőre a nagylányra tippelek,hogy te vagy, de lehet,hogy a kis szőkeség.
Én viszont nem kívánom vissza a gyerekkoromat .....
Igen! A szőkeség vagyok én. :)
A 2. bejegyzésedre nem is tudok írni, reagálni. Tudod, hogy miért. <3
Nem nehez kitalálni, most is így nézel ki :)))))
Megjegyzés küldése