Szombati...

... intermezzo.
Én sütök, főzök, ebédre is, meg nagyon kedves barátokat várunk estére. Sokat segítenek, így könnyebb ezeket a nehéz napokat elviselni, remélem, mi is sokat tudunk segíteni nekik. :)
N. elhatározta, hogy selejtez régi cuccok között, előkerültek a 6 éves korában készített rajzai, az első írásfüzete..., már éreztem én, hogy sírás lesz a vége, mármint részemről, de tartottam magamat, egy darabig. Apa is nosztalgikusan nézte a formálódó betűket. Hirtelen vihar kerekedett a lelkemben, kavarogtam az emlékek és én nem bírtam magammal... Előkaptam egy füzetet, tollat és a romok közepén elkezdtem rajzolni, tiszta pötty lett a szemüvegem, mintha záporban rajzolnék, bár belül esett, zuhogott. Aztán egyszer csak elmúltak a felhők és megkönnyebbültem. Folytattam a szorgos háziasszony szerepemet. A fittyentőbe, nehéz dolgok az érzelmek, mázsás súllyal tudnak ránk nehezedni, de hát, mint tudjuk ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek... :)
DE én hálás vagyok ANNAK, aki az érzelmeket is adta! :)

Na, most már nem bőgök, de mégis felteszem az egyik kedvenc dalomat, annyi mindent mondanék apámnak is, de egyenlőre még lehetetlen, de bizakodom... :)

SZÉP, BÉKÉS HÉTVÉGÉT KÍVÁNOK MINDEN ERRE-JÁRÓNAK!