2011. december 7., szerda

Van...


... 5 perced?

Kopogtatás nélkül


Ha megszeretlek,
kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg.
Szalmazsákomra fektetlek,
porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul,
amikor akad más is.
Hanem, akkor hagyj nékem is,
én is örökké éhes vagyok.

Ha megszeretlek,
kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

József Attila

Kép: Andy Smith

4 megjegyzés:

Rita írta...

Nagyon szeretem vers ez! S mennyire időszerű mai anyagias, rohanó, értékeket nem el- és felismerő világunkban! A kérdés csupán az, hogy is áll a magunk-magam házatája? :)

Ágnes írta...

Régen olvasott nagy kedvenc!Köszönöm!

Szera írta...

Igen! Egyetértek, kell az önvizsgálat! :)

Szera írta...

Ágnes! Szívesen! :)