2011. október 10., hétfő
Van...
... 5 perced?
Mostan színes tintákról álmodom.
Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikitó,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.
Kiszínezném vele az életem.
Kosztolányi Dezső
Kép: internet
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
3 megjegyzés:
Ez a vers személyes kedvenc:)
Ezzel nyertem szavalóversenyt hetedikes koromban:))
Igen, van öt percem és köszönöm!!! Nagyon szeretem, mint Julcsi, ezt a verset! De verseny nélkül... :) A mostani kinti világ színes tintákat sejtet...
Örülök, hogy tetszett nektek!
m! Érdekes dolgok vannak készülőben. :)
Megjegyzés küldése