2011. október 10., hétfő

Van...


... 5 perced?

Mostan színes tintákról álmodom.

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikitó,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

Kiszínezném vele az életem.

Kosztolányi Dezső

Kép: internet

3 megjegyzés:

Julcsi írta...

Ez a vers személyes kedvenc:)
Ezzel nyertem szavalóversenyt hetedikes koromban:))

Kőrösi Mercédesz írta...

Igen, van öt percem és köszönöm!!! Nagyon szeretem, mint Julcsi, ezt a verset! De verseny nélkül... :) A mostani kinti világ színes tintákat sejtet...

Szera írta...

Örülök, hogy tetszett nektek!
m! Érdekes dolgok vannak készülőben. :)