Egyik...

... kedvenc blogtársam is szappant készített... ♥
... én is nagyon szeretem a nyers, rusztikus tömböket...
... néhány éve olvastam egy cikket a szappan történetéről, most megosztom veletek, hátha valaki szívesen olvassa...

Ma már nem luxus — A szappan története
KEVÉS olyan népszerű és hasznos termék van, mint a szappan. Csecsemőkortól egészen öregkorunkig hozzátartozik a mindennapjainkhoz. A szappan gyártása a régmúltba nyúlik vissza, és luxuscikkből folyamatosan alakult át a hétköznapokban használt szükségleti cikké.
Egy XIX. századi kémikus azt mondta, hogy egy nemzet által felhasznált szappanmennyiség hűen tükrözi az ország gazdagságát és műveltségét. Ma a szappanra úgy gondolnak, mint ami elengedhetetlen a higiéniához és az egészséghez. De hogyan vált ez a fontos termék a mindennapi élet részévé?
Az ókorban
Szinte semmi bizonyíték nincs arra, hogy időszámításunk előtt a szappant tisztálkodásra használták volna. Ám tény, hogy például a Károli-fordítás ezt írja a Jeremiás 2:22-ben: „Még ha lúgban mosakodnál is, vagy szappanodat megsokasítanád is.” Ennek ellenére okkal kételkedhetünk abban, hogy ez az utalás a ma használatos hagyományos, por vagy más formában előállított szappanra utal. A próféta szavainak egy modern fordítása így fogalmaz: „sok-sok lúgot használnál is”, vagyis egy lúgos tisztítót, amely merőben más a ma használt szappanoktól.
A görögök és később a rómaiak illatos olajokat használtak a tisztálkodáshoz. Elképzelhető, hogy a szappankészítés művészetét a keltáktól tanulták. Az első századi római író, idősebb Plinius A természet históriája című művében a saipo gall szót használja. Azt tartják, hogy ebből ered a szappan szó.
Az ezt követő évszázadokban kevés utalást találunk a szappan használatára, bár a középkorban Itália, Spanyolország és Franciaország már a szappangyártás központjaként vált ismertté. Noha törekedtek a tömeggyártásra, úgy tűnik, alig használtak szappant Európában. Még 1672-ben is, amikor egy arisztokrata hölgy egy csomag itáliai szappant kapott ajándékba német pártfogójától, az jónak látta, hogy részletes használati utasítást mellékeljen e rejtélyes furcsaság mellé!
A szappangyártás kezdete
Az első részletes szappanreceptek egyike egy XII. századból származó gyűjteményben található meg, mely mesterembereknek szóló szakmai titkokat tartalmaz. Az évek során a gyártásnál használt vegyi eljárás alapvetően nem változott. Különböző eredetű olajokat és zsírokat főztek össze marólúgoldattal, és így nyers szappant kaptak. Ezt az eljárást elszappanosításnak nevezik.
Érthető módon az elkészült szappan minősége a felhasznált anyagoktól függött. A kezdetleges szappangyártás során fahamut, valamint állati zsírokat használtak, és ezekből az alapanyagokból az Egyesült Államokban a korai bevándorlók barna, zselészerű szappant készítettek maguknak mindennapos használatra. A faggyú, vagyis a szarvasmarhák és a juhok kiolvasztott zsírja volt a legfontosabb összetevője a szappannak és a gyertyának is, ezért a kézművesek gyakran mindkettőt készítették és árulták. A szappanfőzés végén hozzáadott só által kemény, könnyen szállítható darabokat készítettek, melyeket levendulával, fajdbogyóval vagy köménnyel illatosítottak.
Európa déli részén a szappant általában olívaolajból készítették. A hidegebb éghajlaton élő szappankészítők továbbra is faggyút használtak. Sőt néhányan még halolajokat is alkalmaztak. Ezek a szappanok a mosáshoz megfeleltek, de nem nagyon volt ajánlatos fürdeni velük! Ám a zsírokkal és az olajokkal még nem teljes a szappan története.
A kézműipartól a tömeggyártásig
A szappangyártáshoz szükséges lúgot évszázadokon át bizonyos növények, például a tengeri alga hamujából nyerték. Spanyolországban a ballagófüvet elégették, ezáltal egy barilla nevű lúgos hamu keletkezett. Ezt a helyben előállított olívaolajjal keverték, és így egy nagyon jó minőségű fehér szappant készítettek, melyet kasztíliai szappannak neveztek el.
A XVIII. században a nemzetközi piacon megnőtt az igény a szódára, melyet a szappan, az üveg és a puskapor gyártásában használtak. 1790 körül Nicolas Leblanc, francia orvos és vegyész kifejlesztett egy eljárást, melynek során közönséges sóból lúgot lehetett előállítani. Később a vegyészeknek sikerült marónátront (nátrium-hidroxidot) készíteniük tömény sóoldatból. Ezek a fejlemények kikövezték az utat a szappangyártás iparosításához.
A szappan jó hírnevet szerez
A XIX. század vége felé fontos változások történtek, hiszen kezdtek erőfeszítéseket tenni, hogy az egészségről és a higiéniáról oktassák az embereket. Ám az akkori idők szappanja többnyire továbbra is egy kellemetlen, barna anyag maradt, amelyben még mindig volt bőrt irritáló nyers lúg. Ez még kézzel készült, egyszerűen üstben főzve. Márkanév nélkül árulták a nagyközönségnek, nagyobb rudakban, melyeket a boltos darabolt fel, és súlyra mért ki.
Volt olyan szappan, amelyik jól habzott, azonban olajcseppek váltak ki belőle, melyek zsírossá tették a kezet, és idővel megavasodott. A gyártók, egyre inkább figyelembe véve a vásárlók igényeit, kezdtek olyan adalékanyagokat használni, mint például a citromfű, hogy a kellemes, citromra emlékeztető illattal elvegyék a szappan kellemetlen szagát.
További finomításokra is szükség volt. A növényi olajokból készített szappanoknak jobb tulajdonságaik voltak, ezért egyre népszerűbbek lettek. A szállítmányozás gyökeres megváltozása révén a szappankészítők könnyebben és nagy mennyiségben jutottak hozzá a kiváló minőségű alkotóelemekhez. Nyugat-Afrikában volt honos az olajpálma. Húsos gyümölcséből egy élénk színű, vajas állagú anyagot nyertek ki, amely a szappan és más kozmetikumok alapvető összetevője lett. A Csendes-óceán szigeteiről érkezett a kopra, a kókuszdió szárított húsa, melyből a kókuszolajat készítik. A távoli helyekről beszerzett egzotikus összetevőknek köszönhetően a szappanról alkotott kép kezdett jó irányba változni.
A gyártók tudták, hogy alapvetően mindenki tisztaságra vágyik. A fogyasztókat meg kellett győzni róla, hogy a szappan nélkülözhetetlen. A reklámszakemberek hamarosan kezdték a termékeket és a velük elérhető eredményeket olyan dolgokkal összekötni, mint például a méz, a napfény vagy a hó. Mások híres műalkotásokból merítettek, hogy így az általuk készített reklámok, és ezáltal a szappan is kifinomultságot, műveltséget sugározzon. A század végére a szappan betört a világpiacra. Ez felélénkítette a reklámipart. 1894-ben még az új-zélandi postai bélyegek hátulján is szappant népszerűsítő szlogeneket lehetett olvasni. A szappannak ekkorra jó hírneve lett.
A modern szappangyártás
A nagyipari gyártás kezdetén az összetevőket hatalmas üstökben főzték. Egy képzett szakember kézzel keverte az anyagot, felügyelve a folyamatot. Abból, ahogyan a szappan lecsúszott a meleg keverőkanálról, el tudta dönteni, hogy kell-e változtatni az összetevőkön vagy a folyamaton.
A mai szappangyártás három általános lépésből áll. Az első az elszappanosítás, melynek során különböző olajokat és zsírokat lúggal reagáltatnak. Így egy színszappanból és glicerinből álló elegy készül, melynek a 30 százaléka víz. Időnként ezt a lépést még mindig a főzőüstben végzik, de a mai szappangyártók többsége számítógéppel irányítja az elszappanosítást. A második lépés a szárítás, amikor is hő és vákuumszárító segítségével a nyersszappanból granulátumot készítenek, amelynek már csak a 12 százaléka víz. A harmadik és egyben utolsó lépésben a granulátumot parfümmel és más adalékokkal vegyítik, színezik, hogy a szappan így jellegzetes és illatos legyen. A szappandarabokat tömörítik, és egy szappanprésben egyedi formát kapnak. Manapság a fogyasztói igény miatt a pipereszappanok leginkább gyümölcsillatúak, és gyógynövényeket tartalmaznak, így ha szappannal mosakszunk, sokkal „természetesebb”, élénkítőbb élményben van részünk!
Bár a tisztítószerek kémiájának a megértése terén jelentős fejlődés történt, és a gyártási folyamat is megváltozott, a hagyományos szappan mégis megőrizte a népszerűségét. Kevesen tagadnák, hogy a szappan elengedhetetlen a higiéniához és az egészséghez. Mégis ellentmondásosnak tűnhet, hogy egy olyan korban, amelyben a fizikai tisztaság sokkal elérhetőbb, mint bármikor a történelemben, erkölcsi és szellemi téren mindenütt tisztátalanság tapasztalható. A külső tisztaság jóval értékesebb akkor, ha az ember belső tisztaságát tükrözi vissza.

Fotó: Internet